Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 4. szám - SZEMLE - Lipkovics Károly: Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája (L. I. Brezsnyev válogatott beszédei és cikkei)
a békeszerető erők világkongresszusán —, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok fejlődésének fő tendenciája a fordulat a hidegháborútól a feszültség enyhülése felé, a konfrontációtól a biztonság megszilárdítása, új békés együttműködés felé.” (548.1.) A világpolitikában végbemenő pozitív átalakulások nyomán növekszik a lehetősége annak, hogy a vég nélküli fegyverkezési hajsza, a nagyobb konfliktusok veszélyét is magukban rejtő gyakori összeütközések és nemzetközi feszültségek helyett az emberiség a békés egymás mellett élés szilárdabb keretei között haladjon előre a társadalmi haladás útján. Ennek nyomán a két rendszer közötti antagonizmus és küzdelem mindinkább a politikai területre, a gazdasági versenyre s a békés egymás mellett élés szféráin kívül eső ideológiai területre korlátozódik. „Az SZKP abból indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca a gazdaság, a politika és természetesen az ideológia szférájában tovább folyik. Másképp ez nem is lehet, mert a szocializmus és a kapitalizmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek. Mi azonban arra fogunk törekedni, hogy ez a történelmileg elkerülhetetlen harc olyan mederbe térjen, amely nem fenyeget háborúval, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési versenynyel.” (443—444.1.) A kialakulóban levő új helyzet magában hordja annak lehetőségét is, hogy a szocializmus a katonai erőfeszítések mérséklése útján erőforrásait az eddiginél nagyobb mértékben fordíthatja anyagi és szellemi értékeinek gyarapítására. A békés egymás mellett élés fejlett rendszerének kiépítéséhez természetesen a már elért eredmények továbbvitelére van szükség. Éppen ezért „arra törekszünk, hogy megszilárdítsuk és visszafordíthatatlanná tegyük a nemzetközi élet pozitív változásait.” (506. 1.) A forradalmak támogatása A Szovjetunió békeküzdelme jól szolgálja a forradalom, valamennyi antiimperialista erő érdekeit. Brezsnyev már az SZKP XXIII. kongresszusán elmondott beszámolójában hangoztatta, hogy a Szovjetunió „a béke megszilárdításáért, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett éléséért és olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért vívott harc jegyében folytatja politikáját, amelyek közepette minden nép szabadon fejlődhet a nemzeti és a társadalmi haladás útján”. (57. 1.) Ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy a forradalmi, marxista tartalmú koegzisztencia-elmélet nem terjeszthető ki az elnyomók és az elnyomottak viszonyára, mivel „nem lehet békés egymás mellett élés ott, ahol a tőkésországokban vagy a gyarmatokon folyó osztályharc és nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó”. (63.1.) Az elmúlt évek tapasztalatai jól mutatják: a lenini eredetű egymás mellett élési koncepció —- illetve annak az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott mai modern formája — előrelendítője, nem pedig gátja a forradalomnak. Békés viszonyok közepette a szocialista országok nagyobb eredményeket érhetnek el az építő munkában, ezzel is bizonyítva a szocializmus fölényét, a tőkésországok munkásosztálya sikeresebben vethet gátat a kizsákmányolás fokozódásának, kedvezőbb körülmények között, kisebb áldozatokkal haladhat előre a szocializmus felé, s a nemzeti felszabadításért harcoló erők is jobb körülmények között küzdhetnek a teljes függetlenségért, a társadalmi haladásért. A forradalmi erők növekedéséhez jó feltételeket teremt az SZKP XXIV. kongresz- szusán elfogadott béketerv megvalósítása, a békés egymás mellett élés fejlettebb rendszerének kiépítése. Jól mutatja ezt az európai biztonság megszilárdításáért folyó küzdelem, 86
