Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Karl Kaiser: Az európai kihívás és az Amerikai Egyesült Államok. Az atlanti viszony a világpolitikai struktúraváltozások korában (Kiss J. László)
alapjairól és fő irányvonaláról szól. ,,’A szocialista külpolitika két fő el ven. nyugszik: a proletár internacionalizmus és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvén. A szocialista külpolitika e két fő elve együtt és egymás mellett érvényesül, kiegészíti egymást, s teljes összhangban áll a népek érdekeivel.” (52. old.) E két legfontosabb alapelv követelményeinek jellemzése után, az MSZMP és a testvérpártok kongresszusainak határozatai alapján a könyv bemutatja a szocialista országok külpolitikájának fő irányvonalát, és sorra veszi a legfontosabb feladatokat. Elemzi a szocialista békepolitika lényegét és a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott harcot. Bemutatja a szocialista országok egymás közötti kapcsolatainak legfontosabb vonásait s a világ haladó erőinek antiimperialista akcióegységéért folytatott tevékenységet. Szól a szocialista és a fejlődő országok együttműködéséről, valamint a békés egymás mellett élés érvényesüléséről a szocialista és tőkésországok kapcsolataiban. A harmadik fejedet néhány időszerű nemzetközi kérdéssel foglalkozik. A szerző tudatosan a nemzetközi erőviszonyok elemzésével kezdi a fejezetet, s megállapítja: „A nemzetközi erőviszonyok lehetőleg pontos felmérésére való képesség az osztályharc tudományának elengedhetetlen követelménye és a siker egyik legfontosabb biztosítéka.” (98. old.) A kérdés színvonalas elemzésének egyetlen gyengéje, hogy a szerző nem mindig érzékelteti a különbséget a nemzetközi erőviszonyok általános szintje és egy-egy ország vagy esemény konkrét nemzetközi helyzete között. A nemzetközi erőviszonyok meghatározóak ugyan, de 1919-ben (hogy a szerző példájánál maradjunk) azonos nemzetközi erőviszonyok között lényegesen eltérőek voltak a Szovjet-Orosz- országban zajló polgárháború, illetve a Magyar Tanácsköztársaság által folytatott honvédő harc konkrét nemzetközi körülményei és feltételei. A könyv a továbbiakban részletesen elemzi a külpolitika és az államok nagyságának összefüggését, és megállapítja: „Marxisták —leninisták nem oszthatják a világot szuperhatalmakra és kis vagy közepes országokra; csakis a társadalmi rendszerük szerint ítélhetik meg az országokat.” (153. old.) E megállapítással összhangban ugyanakkor tényekkel támasztja alá, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai jelentős mértékben befolyásolják a nemzetközi helyzet alakulását a mai világban. A gazdasági kapcsolatok és a külpolitika ösz- szefüggésének vizsgálata után a szerző szól a nacionalizmusnak a külpolitikában játszott szerepéről, és határozottan rámutat: a szocialista külpolitikában fellépő nacionalista vonások minden esetben szovjetellenes jelleget öltenek. A kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok jelentősen befolyásolják a szocialista országok összefogását és egységét. A könyv példákkal igazolja, hogy a nyugati politikusok és diplomaták is egyre inkább elismerik a kommunista pártok vezető szerepét a szocialista országokban, s nem idegenkednek többé a pártfunkciót viselő vezetőkkel való találkozásoktól, sőt keresik és nagyra értékelik azokat. A könyv értékét növeli, hogy a szerző általános és helyi megállapításait a nemzetközi eseményekből vett példákkal támasztja alá, és a legfontosabb aktuális külpolitikai kérdéseket is boncolóra veszi. Felvethető, hogy talán foglalkozni lehetett volna — ha mégoly szűkén is az adott terjedelmi korlátok között — a szocialista diplomácia módszereivel, valamint a diplomácia szerepével a szocialista külpolitika megvalósításában. Berecz János Karl KAISER: Az európai kihívás és a% Amerikai Esésűit Államok. Az atlanti viszony a világpolitikai struktúraváltozások korában. (Die europäische Herausforderung und die USA. Das atlantische Verhältnis im Zeitalter weltpolitischer Strukturveränderungen.) R. Piper Co. Verlag, München 1973. 220 p. A kapitalista országok belső kapcsolatrendszerének aligha van izgalmasabb és aktuálisabb területe, mint az atlanti kapcsolatok alakulása. Az utóbbi néhány évben döntő változás ment végbe a nemzetközi politikai rendszer struktúrájában. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok viszonyában is számos olyan változás történt, amely megoldásra váró problémaként nehezül az atlanti kapcsolatrendszerre. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa egyre gyakrabban ve- télytársként kerül szembe egymással bizonyos nemzetközi fórumokon. 1972. december 7 — 10. között az Egyesült Államokban, a Maryland állambeli Columbiában a nyugati világ olyan külpolitikai teoretikusai, mint Zbigniew Brzezinski, Helmut Sonnenfeldt és George Ball részvételével konferenciát rendeztek, mely az atlanti kapcsolatok újraszervezésének kérdésével foglalkozott. A konferencia egyik munkadokumentuma Karl Kaiser nyugatnémet professzor „Az európai kihívás és az Amerikai Egyesült Államok” c. előadása volt. Ennek az előadásnak kibővítése, továbbfejlesztése az 1973-ban Münchenben kiadott könyv. Karl Kaiser (sz. 1934) gazdaságtudományi és politikatudományi tanulmányait Kölnben és Gre- noble-ban végezte. 1960-tól a kölni UNESCO Intézet tudományos munkatársa. 1961—1963 között Oxfordban folytatott kutatói tevékenységet, majd 140
