Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
b) a kivitellel kapcsolatos. 4. A belső adókra és egyéb közterhekre, amelyek nem lehetnek nagyobbak, mint amilyeneket a hazai termékekre vetnek ki, valamint a nemzeti elbánásra a külföldi áruk eladását, kínálatát, vételét, szállítását, szétosztását és használatát szabályozó törvények és rendeletek tekintetében. Gyakorlatilag látni fogjuk, hogy a legnagyobb kedvezmény elve kiterjeszthető a kereskedelemmel összefüggő minden egyéb szabályozásra is. A legnagyobb kedvezményes elbánás és a kölcsönös előnyök ellentmondása húzódik meg egy másik tézis mögött is, amely szerint a legnagyobb kedvezményes elbánás valamilyen anyagi szolgáltatás, amely meny- nyiségileg mérhető, és amelyért a kölcsönösség elve alapján egyenlő értékű ellenszolgáltatás jár. Az ellentmondás jobb megértéséhez mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a legnagyobb kedvezmény elve, maga a klauzula mindig csak elbánásról, rezsimről beszél, sohasem az elbánás anyagi tartalmáról. A kölcsönösség ebben a vonatkozásban — mint láttuk — csak a kölcsönösen adott rezsimekben van. Nemzetközi vámtárgyalások során azonban a vámkoncessziók anyagi mérlegelés tárgyát is képezik, és a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a nemzetközi vámtárgyalások résztvevőit ezen az alapon — és csakis ezen az alapon — bizonyos anyagi előnyökhöz juttatja. Ez a körülmény szintén fontos eleme a kelet—nyugati kereskedelem és a legnagyobb kedvezmény elve összefüggéseinek. A fiatal szovjet államnak nehéz küzdelmet kellett folytatnia az elismertetésért, az egyenjogúságért, nem utolsósorban gazdasági, külkereskedelmi tekintetben. A második világháborút követő évek a szocializmus győzelmét hozták Európa, Ázsia és Latin-Amerika sok országában. A nemzetközi imperializmus támadásai, miután a közvetlen katonai beavatkozásra tett kísérletei rendre meghiúsultak, egyre inkább gazdasági területre összpontosultak. Kialakult a hidegháború gazdaságpolitikája, filozófiája, jogszokása, amelynek alapja a politikai diszkrimináció, tehát az, hogy a szocialista országoknak csupán azért, mert szocialisták, mert társadalmi és gazdasági berendezésük különbözik a tőkésországokétól, nem jár az egyenlő elbánás, nem érvényesítendő velük szemben az azt megtestesítő legnagyobb kedvezmény elve. A szocialista országok változatlan politikai követelése az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvének maradéktalan tiszteletben tartása. Nem lehet addig rendezett kereskedelmi kapcsolatokról beszélni, amíg az egyenlőséget megtestesítő legnagyobb kedvezmény elvét be nem tartják. Ez a klauzula — és csakis ez — adhat jogi és politikai biztosítékot arra, hogy a szocialista országokat a nemzetközi kereskedelemben egyenlő félként kezelik, hogy érdekeiket nem sértik kalandor politikai intézkedések. Ennek előrebocsátása után tekintsük át a szocialista országok helyzetét. A kérdés jelenlegi állásáról az a jelentés számol be, amelyet az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára készített — az ENSZ-főtit- kár kérésére — a Jogi Bizottság legnagyobb kedvezménnyel foglalkozó raportőrének. Ebben a jelentésben a következőket olvashatjuk; „Azok a kereskedelmi megállapodások, amelyeket az Európai Gazda98
