Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
ban, de formáját, gazdasági, politikai tartalmát tekintve állandóan változik. Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) I. cikkelye, a legnagyobb kedvezmény elvének jelenleg legáltalánosabban elfogadott formulája, kimondja: „Valamennyi vám és egyéb köztartozás, amely a behozatalt vagy kivitelt, illetőleg a behozatallal vagy kivitellel kapcsolatos fizetések nemzetközi átutalását terheli, az ilyen vámok és közterhek kivetésének módja, továbbá a bármely szerződő fél állal megadott előny, kedvezmény, előjog vagy immunitás a bármely más országból származó, illetőleg más országnak szánt termékkel kapcsolatban azonnal és feltétel nélkül biztosítandó a bármely más szerződő fél területéről származó vagy a többi szerződő fél területére szánt termékekkel kapcsolatban is.” Erre a klauzulára jellemző, hogy nem tartalmaz feltételeket, mert csupán ez a feltétel nélküliség biztosíthatja a klauzula célját, a teljes egyenlőséget, az egyenlő elbánást. Ha ugyanis az egyenlő elbánást bármilyen különleges feltételhez kötjük, akkor az lényegében nem jelent mást, mint hogy ugyanazt a jogot, az egyenlőséget, kinek-kinek más-más feltétellel, más-más áron biztosítja az adott ország. Már a Népszövetség Gazdasági Bizottságának 1927-ből származó ajánlása rámutatott: „A legnagyobb kedvezmény klauzulája azt a jogot jelenti, hogy a legnagyobb kedvezményben részesített országoknak megadott minden vám- vagy adócsökkentés, bármely természetű privilégium megkövetelhető és megadandó legyen, függetlenül attól, hogy ezeket a csökkentéseket vagy privilégiumokat autonóm módon vagy harmadik féllel kötött szerződések alapján adták meg.” A feltételekhez kötött legnagyobb kedvezményről megállapítja, hogy annak „semmi köze nincs ahhoz a klauzulához, amelynek elfogadását az 1927-es konferencia ajánlotta”. „Ezért arra a következtetésre jutottunk — folytatódik az ajánlás —, hogy az első alapelv, amely a legnagyobb kedvezményes elbánásban benne foglaltatik, az, hogy ez az elbánás feltétel nélküli legyen.” Itt merül fel először a kölcsönösség és az egyenlőség ellentéte a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban. Az egyenlőség fogalma világosan és konkrétan meghatározható, mint az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény előbb idézett cikkelye példázza. Másképpen állunk azonban a kölcsönösséggel. Mindenekelőtt felmerül a kérdés, hogy minek a kölcsönösségéről van szó. Kölcsönösség biztosítható a formai jogok és formális eljárások tekintetében: például két ország kölcsönösen elismeri egymás minőségi vagy egészségügyi bizonyítványait, vagy kölcsönösen biztosítja egymásnak az egyenlő elbánás, azaz a legnagyobb kedvezmény jogát. A kölcsönösségnek azonban van egy másik oldala, a gazdasági előnyök, illetőleg a vállalt áldozatok kölcsönössége. Ilyenfajta — anyagi természetű szolgáltatásokból fakadó — kölcsönösség mérésére semmiféle elfogadható mérce nincs. Az áruk és szolgáltatások cseréje a kifejlett árutermelés viszonyai között jogilag és gyakorlatilag is egyenlő értékek között bonyolódik le — legalábbis ha az átlagokat vesszük alapul —, de soha senki nem 96
