Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Salgó László: Neokolonialista és globális érdekek az Egyesült Államok indokínai politikájában

betartásával megfelelő feltételeket biztosítson a párizsi okmányban előírt nemzetközi megbékélés és együttműködés megvalósításához, a politikai szabadságjogok megteremtéséhez, a demokratikus választások megtartásához. A tények azonban mind ez ideig nem ebbe az irányba mutatnak.

2. A rosszabbik esetben — és ezt sem lehet kizártnak tekinteni — a jelenlegi gazdasági, szociális, politikai feszültség tovább fokozódhat, és harmadik vietnami háborúba csaphat át. Ez esetben aligha kétséges, hogy az Egyesült Államok távol-keleti flottájával, légierejével — ismét nyíltan, de kívülről — beavatkozik. Délkelet-ázsiai szövetségesei szárazföldi csapatainak mozgósításával pedig kísérletet tehet, hogy nemzetközi jelleget adjon az intervenciónak.

A történelmi tapasztalatok, a múlt tanulságai alapján fel lehet tételezni, hogy Nixon, illetve utóda mindent meggondolna, mindent megfontolna, mielőtt reguláris hadseregének még egyszer partraszállási parancsot adna Vietnamban. Sok minden ellene szól egy ilyen lépésnek: az Egyesült Államok belső helyzete, még mindig nagy, de kétségtelenül csökkenő világpolitikai szerepe, szövetségeseinek szembenállása, a szocialista országok szolidaritása. Tömören: a nemzetközi osztályharc általános tendenciája.

94