Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
1971-ben pedig teljesen beszüntesse a dollárnak aranyra való átválthatóságát. A Bretton Woods-i rendszer alappillérei összeomlottak. A fix árfolyamok helyébe az „ellenőrzött lebegtetés” lépett, amikor is a valuták többségének árfolyamát a kereslet és kínálat viszonyai határozzák meg, s a központi bankok csak nem hivatalosan avatkoznak be — valutájuk eladásának vagy felvásárlásának fokozásával, illetve mérséklésével. Sok valutát le-, illetve felértékeltek, s kétszer leértékelték a dollárt, amely, annak ellenére, hogy továbbra sem váltható át aranyra, a tőkés pénzügyi rendszer kulcsvalutája maradt, s hogy 1973-ban a régi szinten visszaállították a „hivatalos aranyárat” (egy uncia arany egyenlő 100 dollárral). Más tőkésországok valutája egyelőre még nem tudja betölteni a kulcsvaluta szerepét, s 1973-ban a Nemzetközi Valuta Alap nairobi konferenciáján sem jutottak a reformtervekben túl messze a dollár teljes trónfosztása felé. A részleges trónfosztás, vagyis az osztozás más tartalékvalutákkal azonban elkerülhetetlen. A dollár válsága részben az Egyesült Államok belső gazdasági helyzetének gyöngeségeivel függ össze, részben azonban tükrözi világgazdasági pozícióinak romlását, nemzetközi helyzetének megváltozását is. Milyen mértékűek ezek a változások? Mennyire gyöngültek meg az Egyesült Államok pozíciói a világgazdaságban? S egyáltalán, miért lényegesek a külgazdasági problémák az Egyesült Államok számára, hiszen az USA gazdaságának méretei hatalmasak, az ország területe nagy és igen gazdag természeti kincsekben, gyáripara roppant fejlett és képes a legkülönfélébb szükségletek kielégítésére. Az is jól ismert tény, hogy mezőgazdasága — a technikai fejlettség és a kedvező éghajlati viszonyok következtében — nemcsak az ország lakóinak szükségleteit elégíti ki, a trópusi termékek kivételével szinte minden cikkből jelentős felesleget is termel. A külkereskedelem súlya a bruttó nemzeti termékben az USA-ban a huszadik század második felében kisebb volt, mint a század első felében. A századfordulón az export a bruttó nemzeti termék 6.6%-át, az import pedig 4,6%-át tette ki. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fontossága azonban megnőtt az Egyesült Államok gazdaságában a második világháború óta. 1970-re a külkereskedelem súlya a bruttó nemzeti termékben elérte a 8,2%-ot. Ha csupán azokat az ágazatokat vesszük figyelembe, amelyeknek gyártmányai a külkereskedelembe léphetnek, tehát a mezőgazdaságot, a kitermelő és feldolgozó ipart, s a fogyasztásnak csak azt a hányadát vizsgáljuk, amelyikben import lehetséges, kiderül, hogy az export súlya az adott ágak termelésében az ötvenes évek elején 11% volt, s a hetvenes évek elejére 14,4%- ra nőtt. Az import súlya a fogyasztásban 7,9%-ról 13,4%-ra emelkedett ugyanezen idő alatt.3 Az Egyesült Államok külkereskedelmi forgalma a termelésnél gyorsabban nőtt. Egyetlen ország, kiváltképpen az Egyesült Államok szemszögéből sem lehet azonban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fontosságát az export 3 Problémes Économiques, 1972. október 11. 15. old. 63
