Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
mok gazdasági érdekeinek és gazdasági szükségleteinek közvetlenül is alá tudták rendelni a többi iparilag fejlett tőkésország nemzetközi pénzügyeit. Az amerikai monopóliumok nemzetközi terjeszkedési törekvései döntő szerephez jutottak a második világháború utáni amerikai külpolitikában és nemzetközi gazdaságpolitikában. Az Egyesült Államok külpolitikája és az amerikai monopoltőke érdekei közötti kapcsolatok mindig rendkívül szorosak voltak. Nagyon sok amerikai üzleti vezető és államférfi adott hangot annak, hogy az állam „stratégiai érdekei” és a társaságok gazdasági érdekei a külpolitikában lényegében azonosak. A második világháború hadigazdaságában a legnagyobb amerikai társaságok rendkívüli módon megerősödtek mind abszolút mértékben, mind pedig külföldi versenytársaikhoz viszonyítva. A monopoltársaságok — mint hadiszállítók vagy mint az amerikai hadsereg tanácsadói — gazdasági kérdésekben szinte „együtt mentek a katonákkal” a náci és a japán megszállóktól felszabadított területeken. Érdekeik és céljaik döntő módon befolyásolták az Egyesült Államok katonai adminisztrációjának határozatait. A legnagyobb amerikai társaságok gazdasági érdekei később is három vonalon kapcsolódtak közvetlenül is igen szorosan a külpolitikához: a) a katonai megrendeléseken keresztül; b) külföldi műveleteik révén (export, import, külföldi tőkebefektetések); c) a kutatások és a fejlesztés állami támogatása révén. A statisztikai elemzés azt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb társaságok közül a repülőgépipar, az autógyártás, a gumiipar, az olajipar és az elektronikai ipar mammutvállalatai azok, amelyek mindhárom területen a legközvetlenebbül érdekeltek. Ezek a társaságok fokozták elsősorban nyomásukat az USA kormányára a katonai kiadások emelése érdekében, ami nem szükségképp párosult közvetlen és egyértelmű külpolitikai akciók kezdeményezésével, de fontos volt az általános légkör szempontjából. Ugyanezek a társaságok serkentették az USA kormányát leginkább aktív és expanzív nemzetközi gazdaságpolitikára is (állami kötelezettségvállalás a külföldi tőkebefektetések hatékony védelmére stb.). Az amerikai üzlet és külpolitika kapcsolata természetesen összetettebb kérdés annál, semhogy a külpolitika minden lépését mechanikusan vissza lehetne vezetni az adott térségben működő nagy társaságok közvetlen anyagi érdekeire. Arra nem nehéz válaszolni, hogy általában milyen osztály érdekei állnak az Egyesült Államokban a fegyverkezés, az expanzív külpolitika, a nemzetközi gazdaságpolitika és az e politikát igazoló valamint alátámasztó ideológia és tömegmanipuláció mögött. A gyakorlatban azonban az amerikai monopoltársaságok nemzetközi érdekei és az amerikai külpolitikai stratégia érdekei sem térben, tehát földrajzilag, sem pedig időben nem esnek szükségképpen minden esetben egybe. Az amerikai külpolitika általános stratégiai érdekeit nagymértékben befolyásolják és meghatározzák olyan külső események, amelyek az adott térségben működő üzleti érdekek pillanatnyi céljaival ellentétes reagálást követelnek. Ezek a reagálások ellentétben állhatnak az amerikai monopoltőke más térségben működő csoportjainak pillanatnyi érdekeivel is. Bonyolítja a külpolitika és a mono58
