Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - A. Gromiko - A. Kokosin: A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere
kérdését, a lehető legjobban akarják kihasználni a nemzetközi feszültség enyhülése következtében kialakuló feltételeket. Az Egyesült Államok — akárcsak más országokkal kapcsolatban — elsősorban azt reméli, hogy az egyes szocialista országok bizonyos fokig függő viszonyba kerülnek az amerikai tudományos-technikai potenciállal szemben, s ezzel szeretné elősegíteni a szocialista közösség egységének megbontását. Az Egyesült Államokban bizonyos körök remélik, hogy tevékenyen kihasználhatják a szocialista országokkal való tudományos-technikai kapcsolatok fejlesztését az ideológiai behatolásra is. Amikor tehát fejlesztjük a tudományos-technikai kapcsolatainkat a kapitalista országokkal, világosan látnunk kell ellenfeleink veszélyes szándékait. Éppen ezért ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy óriási politikai és ideológiai jelentőségű a KGST-országok által kidolgozott komplex integrációs program, amely nagy hangsúlyt helyez a szocialista országok erőfeszítéseinek tudományos-technikai területen való egyesítésére mint a szocialista közösség tudományos-technikai haladásának fő forrására. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy meggyőzzük az imperialista köröket: reményeik alaptalanok. Mint ismeretes, a Szovjetunió a harmincas években, amikor egyedül állt az imperialista környezetben, nagyarányú iparosítási politikát valósított meg, s ebbe bevonta a kapitalista országok szakembereit és legkorszerűbb technikai vívmányait, ami nem befolyásolta sem rendszerünk lényegét, sem a dolgozó tömegek meggyőződését. Még erősebb a meggyőződésünk ma, amikor létezik a szocialista világrendszer. Nem tévesztve szemünk elől az Amerikai Egyesült Államok és más imperialista államok külpolitikájában meglevő ilyen irányú veszélyeket, világosan látnunk kell azt is, hogy nemcsak az Egyesült Államok érdekelt objektíve az ilyen együttműködésben. Ez hasznos a szocialista közösség országai számára is, ha ragaszkodunk bizonyos feltételekhez, amelyekről részben már szó volt. Ezenkívül a tudományos-technikai forradalom fejlődése már teremtett és teremt olyan problémákat, amelyeket hatékonyan csakis globális méretekben, a szocialista és a tőkésországok részvételével lehet megoldani. Ilyenek: a világóceán meghódítása, a természeti környezet megóvása, az egészségvédelem, az időjárás és az éghajlat ellenőrzése stb. A nemzetközi feszültség következetes csökkentésének, a szocialista közösséghez tartozó országok gazdasági és tudományos-technikai sikereinek feltételei között a tudományos-technikai együttműködés területén az Egyesült Államok és más tőkésországok részéről mindinkább előtérbe kerülnek az együttműködés kölcsönösen előnyös konstruktív vonatkozásai. A szocialista országoknak a nemzeti és nemzetközi tudományos programjaik megvalósításában elért jelentős sikerei elősegítik fontos pozitív irányzatok kialakulását a tőkésországok politikájában, a szocialista közösség országaival való egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés bővítését, ami világosan kifejezésre jutott például az 1972-es és 1973-as szovjet —amerikai egyezmények megkötésében, amelyek több területen előirányozzák a tudományos-technikai együttműködést. A tudományos-technikai forradalom fejlődésének logikája tehát több más pozitív nemzetközi politikai tényezővel együtt arra készteti az amerikai uralkodó köröket, hogy együttműködjenek a Szovjetunióval és az egész szocialista közösséggel. Be kell látniuk, hogy ez az együttműködés csak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján valósítható meg. Az ilyen együttműködés fejlődésének jelentősége — úgy gondoljuk — nagyobb és hosszabb távra szól. Nem csekély mértékben elő fogja segíteni hasonló normák alkal109
