Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi haladása (Beszámoló egy tudományos tanácskozásról)
A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi haladás (Beszámoló egy tudományos tanácskozásról) Erről a témáról tanácskoztak 1974. január 27. — február 2. között Moszkvában a KGST-tagországok és Jugoszlávia tudósai. Egy-egy országot átlagosan 25 — 30 szakember — műszaki, természet- és társadalomtudományi kutató, egyetemi tanár, akadémikus, kormányhivatalnok — képviselt. A rendkívüli érdeklődést mutatja, hogy a vendéglátó országból csaknem ezren jelentették be részvételi szándékukat; a rendezőség kénytelen volt mérsékelni a jelentkezési buzgalmat. A Magyar Külügyi Intézet két tudományos főmunkatársat küldött a tanácskozásra, amelyen hazánkból összesen mintegy harmincán vettek részt. A nagyon szerteágazó és sokrétű témát nyolc munkacsoportban vitatták meg. Az alapos előkészítő munka gyümölcseként a munkacsoportok tagjai előre kézhez kapták — a téma iránti érdeklődéstől függően — tíz —harminc korreferátum szövegét. Az egységes marxista igényű nézőponton belül sokféle vélemény kapott hangot ezekben az előadásokban. A szekcióüléseken szabadon megütköztek egymással a nézetek, és a tanácskozás hasznát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legtöbb alapvető kérdésben sikerült egységes — hellyel-közzel kompromisszumos — álláspontra jutni. Az egyes szekciók a következő témákkal foglalkoztak: Az első szekció Kedrov akadémikus vezetésével a tudományos-technikai forradalom jelenlegi fejlődési szakasza által fölvetett elméleti-módszertani problémákról vitatkozott. Jóllehet a tudományos-technikai forradalom fogalma tartósan bevonult a marxista (és nem marxista) tudományos irodalomba; s méltó szerephez jutott az SZKP és más kommunista pártok programjellegű megnyilatkozásaiban, távolról sem állíthatjuk, hogy már minden vonatkozásában tisztázódott volna. Még a szekció vitájában is elhangzottak magának a fogalomnak a létjogosultságát vitató vélemények. A tanácskozás végül is elfogadta azt a megfogalmazást, amely szerint a tudományos-technikai forradalom „lényegének és társadalmi szerepének föltárása egyike azoknak a legfontosabb elméleti és politikai következtetéseknek, amelyekre a XX. század második felének marxizmusa eljutott”. D. M. Gvisiáni, a szovjet kormány mellett működő Tudományos-műszaki Állami Bizottság al- elnöke, a tanácskozás előkészítő bizottságának vezetője, a plenáris ülésen elhangzott bevezető előadásában így írta körül a tudományos-technikai forradalom fogalmát: „Legáltalánosabb formában azt mondhatnánk, hogy a tudományos-technikai forradalom: a termelőerők gyökeres, minőségi átalakulása, a tudománynak közveden termelőerővé válása, amelynek folytán forradalmi változáson megy át a társadalmi termelés anyagi-műszaki bázisa, tartalma és formája, a munka jellege, a termelőerők szerkezete, a társadalmi munkamegosztás. Mindez kihat a társadalom egész életére, az emberek életmódjára éppúgy, mint kultúrájukra és lelki világukra. A tudományos-technikai forradalom legfontosabb társadalmi következménye, hogy miközben gyökeres, forradalmi átalakulás zajlik az emberi tevékenység legfontosabb szféráiban, nevezetesen a tudományban, a technikában, a termelésben és az irányításban, létrejönnek az előfeltételei annak, hogy ezek a szférák egységes rendszerré olvadjanak össze.” 101
