Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Palánkai Tibor: A Nemzetközösség Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása után
Emellett az övezetből származó brit importnak mintegy 40%-a vámpreferenciákat élvezett, amelynek értéke 1973. január 1. előtt körülbelül 11% volt. (A vámpreferenciák értékét az import értékében százalékosan kifejezett teljes vámráta és a preferenciális vámráta különbözeiéként kaphatjuk meg.) A becslések szerint a preferenciális vámrendszer országaiba irányuló brit exportnak csaknem fele vámmentes volt, másik felére pedig a brit áruk mintegy 12%-os vámpreferenciát élveztek. 1973. január 1-től azonban Nagy-Britanniának a preferenciális vámrendszer országaival szemben is fokozatosan be kell vezetnie az EGK közös külső vámjait, ami természetesen ezekben az országokban a brit áruk vámmentességének vagy kedvezményes helyzetének felszámolásával jár együtt. A preferenciális vámrendszer jelentősége az utóbbi évekre a közös piaci csatlakozástól függetlenül is minimálisra csökkent. A második világháború után elsősorban az Egyesült Államok indított támadást a preferenciális vámrendszer felszámolására. Ezek leépítése időről időre szerepelt az amerikai segélyekkel kapcsolatos feltételek között, s az amerikaiak nyomására az 1947-es genfi konferencián Nagy-Britannia a vámpreferenciák rendszerének bizonyos mérséklésére kényszerült. Emellett a nagy amerikai társaságok — elsősorban jelentős kanadai és angliai tőkebefektetéseiken keresztül — nagyrészt a preferenciális vámrendszer keretein belülre települtek. A második világháború után a világkereskedelem liberalizálására tett lépések (legutóbb a Kennedy-forduló) is nagyban mérsékelték a preferenciális vámrendszer megkülönböztető védelmi hatásait. A volt birodalom országainak jelentős része a függetlenség után a vámpreferenciákat — közvetve vagy közvetlenül — részben leépítette, vagy más egyezményeket kötött. Az EFTA létesítésével hasonló lépést tett Nagy-Britannia is, hiszen az EFTA keretében megvalósított ipari liberalizálás nagymértékben csökkentette a preferenciális vámok viszonylagos értékét. A korábban alkalmazott preferenciális vámok vagy kvóták a kereskedelem szerkezetének megváltozásával gyakran elvesztették jelentőségüket. A Nemzetközösség fejlődő országai számára ugyanilyen hatással van az ipari termékekre nyújtott általános UNCTAD-preferenciák bevezetése is. Az ún. általános preferenciák rendszerét Nagy-Britannia 1972. január 1-ével léptette életbe. Eszerint a fejlődő országokból származó gyakorlatilag valamennyi ipari termékre és nyersanyagra (bizonyos textilipari termékek kivételével) vámmentességet biztosít, amelyet (egyes esetekben vámkedvezményeket) bizonyos feldolgozott mezőgazdasági termékekre is kiterjeszt. Nagy-Britannia közös piaci tagságával a sterlingöve^et is felbomlik. A sterlingövezet keretében az angol font tulajdonképpen a kulcsvaluta szerepét töltötte be. A második világháború után a kulcsvalutával szemben támasztott értékállandóság követelményét a font sterling azonban csak nagy nehézségek árán tudta teljesíteni. Az angol fizetési mérleg tartós egyensúlyát nem sikerült biztosítani, a font időről időre válságos helyzetbe került. A fizetési mérleg válságához az 1960-as évektől hozzájárult a brit áruk viszonylagosan romló versenyképessége és általában a nemzetközi pénzügyi rendszer válságának kiéleződése is. A font kulcsvalutaszerepét már csak nemzetközi mentőakciókkal lehetett fenntartani. A sterlingtartalékok volumene ugyan nem csökkent (az utóbbi években 7 milliárd dollár érték körül alakult), viszonylagos jelentősége a nemzetközi pénzügyi rendszerben azonban csökkenő tendenciát mutatott. Az 1960-as évek végére a nemzetközi pénzügyi rendszer válságának körülményei között a sterlingövezet léte is veszélybe került. A sterlingtartalékoktól való tömeges menekülés megelőzésére 1968 szeptemberében Nagy-Britannia és a sterlingövezet orszá85
