Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
megosztás bővülésének tendenciája jellemzi. Ennek az objektív tendenciának mély gyökerei vannak. A kizsákmányoló termelési viszonyok feltételei között azonban elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy egyes országok kifosztottak és gazdaságilag leigáztak más országokat, a nemzetek helyzete a világgazdaságban és a világpolitikában egyenlőtlenül alakult, és a különböző országok néptömegeit egyre jobban kizsákmányolta a helyi tőke mellett a külföldi tőke is. A burzsoázia elősegítette a társadalmi termelés növekedését, de egyúttal újratermelte és elmélyítette a kapitalista termelési mód összes ellentmondásait, köztük a nemzeti ellentmondások egész komplexumát. Még szemléletesebben jelentkeztek a kapitalizmusnak ezek a tulajdonságai akkor, amikor legfelső és utolsó, imperialista szakaszába lépett. A csere a XIX. és a XX. század fordulóján a gazdasági kapcsolatok és a tőke olyan internacionalizálódását hozta létre, a nagyipari termelés olyan tömeges méretűvé vált, hogy a szabad versenyt kezdte fölváltani a monopólium. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy a világ minden országa kivétel nélkül belekerült a nemzetközi kapitalista munkamegosztás örvényébe. Ennek eredményeként a világgazdaságban és a világpolitikában kialakult az az időszak, melyben néhány legfejlettebb tőkés hatalom finánctőkéje korlátlan uralomra tett szert. Szembeötlőek voltak az imperializmus sajátos jellemvonásai: aktivizálódott a gyarmatpolitika, kiéleződött a harc az imperialista hatalmak között a befolyási szférák felosztásáért az egész világon, fokozódott a monopolista társaságok és szövetségek nemzetközi tevékenysége, rohamosan nőtt a gazdasági terjeszkedés meghatározó eszközéül szolgáló tőkekivitel. Ám az imperializmus egyeduralma a világgazdaságban rövid életűnek bizonyult. Már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme Oroszországban súlyos csapást mért erre az egyeduralomra, az új társadalmi rend megszilárdulása és a szocialista világrendszer létrejötte pedig végérvényesen aláásta. Ahogyan Lenin előre látta, a történelem menetét egyre inkább az egyidejűleg fennálló „két termelési mód, két alakulat, két gazdaság — a kommunista és a tőkés gazdaság háborús versengése”4 kezdte meghatározni. Az imperializmus számos kísérletet tett arra, hogy visszafordítsa az események törvényszerű menetét. Megpróbálta felhasználni a szocializmus ellen az agresszió és a háború egész rendelkezésére álló arzenálját. Amikor kudarcot vallott, a kapitalista társadalom termelőerőinek fontos szükségletei ellenére megkísérelte elzárni, gazdasági blokáddal elszigetelni a szocialista országokat a világ többi részétől. De az efféle próbálkozások is kudarcot szenvedtek. Ez mindenekelőtt az új társadalmi rend belső erejének, legyőzhetetlenségének, a világforradalmi folyamattal való megbonthatatlan kapcsolatának eredménye volt. Ugyanakkor a történelem első szocialista országával szemben alkalmazott gazdasági blokád meghiúsulását előmozdították a világgazdasági kapcsolatok fejlődésének törvényszerűségei is, amelyeknek erejét Lenin már az Október utáni első években hangsúlyozta. 4 Lenin Művei. 31. köt. Szikra 1951. 470. old. 22
