Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Baranyi Gyula: „Európa éve" és az atlanti vita
BARANYI GYULA „Európa éve” és az atlanti vita A doktrínákban gondolkodó és hangzatos jelszavakat kedvelő amerikai külpolitika 1973-at „Európa évének” kiáltotta ki. Az Egyesült Államok globális politikájában már évek óta megfigyelhető volt egy fokozatos súlyponteltolódás: az Indokínából való kényszerű visszavonulással párhuzamosan és részben attól függően egyre inkább előtérbe kerültek az európai ügyek. Nem mintha Európa nem játszott volna korábban is kulcsszerepet Washington politikájában, hiszen a hidegháború egész időszakában Európa volt a két világrend- szer első számú ütköző zónája. Az imperialista tábor legfőbb katonai-politikai szövetségi rendszerében, a NATO-ban, évtizedeken át az Egyesült Államoké volt a vitathatatlan vezető szerep. Nyugat-Európa gazdasági, katonai és politikai erőinek amerikai vezetés alatt történő egyesítéséhez a háborút követő években elsőrendű ércjeke fűződött az amerikai kormányoknak, sőt Kennedy elnök már 1962-ben távolabbra tekintett, amikor meghirdette ambiciózus „nagy tervét” (Grand Design) az egyesült (Nyugat-) Európa és az Egyesült Államok közötti társas viszonyra (partnership) vonatkozóan. A szertehúzó érdekek és „furfangos félelmek” szövevényében azonban lépten-nyomon elakadtak az amerikai sugallató egyesítési törekvések. Kissinger 1965-ben megjelent könyvében arról panaszkodik, hogy a Kennedy-féle nagy terv ügye megfeneklett a szövetségesek mind élesebb civakodásán. „Szembeszökő, mennyire hiányzik az egyetértés a nagy politikai kérdésekben — írja Kissinger. — Az (európai) kontinensen nagy riadalmat kelt egy kétoldalú amerikai —szovjet megegyezés lehetősége. A leszerelésre vonatkozó amerikai —brit álláspontot Franciaország elveti, míg a Szövetségi Köztársaság bizalmatlansággal vegyes félelemmel fogadja. Az Egyesült Államok ázsiai és latinamerikai politikája vajmi kevés támogatásra lel Európában. Egyetemesen kudarcot vallott az a kísérlet, hogy közös kereskedelmi politikát dolgozzunk ki a kommunista világ irányában. A nyugati szövetségesek több mint egy évtizede képtelenek közös álláspontra jutni a volt gyarmatokkal szemben. Az európai egység ügye lelassult. Angliát kirekesztették a Közös Piacból. A katonai doktrína alapkérdései megoldatlanok maradtak. Az atomfegyver fölötti ellenőrzés ügye szakadással fenyegeti a Szövetséget.”1 1 Henry A. Kissinger: The Troubled Partnership. McGraw-Hill Book Company, New York —London- Toronto 1965. 4. old. 21
