Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 2. szám - Horn Gyula - Szűrös Mátyás: A Szovjetunió az európai kollektiv biztonságért

az európai államok közötti kapcsolatokban. Az erőszak kizárását minden bizonnyal alapelvként fogadják majd el a kialakulóban levő európai kollektív biztonsági rendszerben;

— az NSZK nem jutott nukleáris fegyverzethez, s aláírta az atomsorompó- egyezményt;

— megkezdte és folytatja munkáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet;

— elkezdődtek az európai haderő és fegyverzet csökkentésére irányuló konstruktív tárgyalások;

— rendeződött Nyugat-Berlin politikai státusának kérdése. A város nem tartozik az NSZK-hoz, a négyhatalmi megállapodás eredményeképpen önálló, független köz- igazgatási egység lett. Az érdekelt államok garanciát vállaltak arra, hogy Nyugat-Berlin megszűnik az NDK elleni összeesküvések, provokációk központja lenni. Helyreállt a normális kapcsolat és érintkezés az NDK és Nyugat-Berlin lakossága között;

— az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok rendezéséről szóló alapszerződés dokumentumban rögzíti a Németország második világháború utáni történetében bekövetkezett változásokat. Visszavonhatatlan történelmi tény lett az NDK teljes jogú nemzetközi elismerése, a két német állam, a két német nemzet önálló létezése, s ezzel véglegesen kudarcot vallott az ezzel kapcsolatosan hosszú éveken át folytatott imperialista politika;

— a Csehszlovákia és az NSZK közötti megállapodás semmisnek nyilvánította a szégyenletes müncheni egyezményt; az európai szocialista országok diplomáciai kapcsolatot létesítettek az NSZK-val;

— elérhető közelségbe került az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. Kelet és Nyugat kapcsolatát egyre inkább a konstruktív párbeszédek és megállapodások jellemzik, gyorsuló ütemben fejlődnek a szocialista és a tőkésállamok közötti kétoldalú politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok.

Következésképpen megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség államainak egyesített nemzetközi erőfeszítései nyomán óriási változások történtek az európai földrész politikai viszonyaiban. Jogos az a megállapítás is, hogy tulajdonképpen Európa történelmében soha nem tapasztalt intenzitású és mélységű enyhülés következett be. Az elkövetkező években minden bizonnyal újabb fejlődési szakasz kibontakozását figyelhetjük majd meg. A szocialista és a tőkésállamok kapcsolataiban új minőséget jelenthet a béke, a biztonság szerződéses kereteinek és intézményesített formáinak létrehozása. Lényegében arról van szó, hogy a körülmények lehetővé teszik a jelenlegi békeállapot hosszabb távra szóló megőrzését, de ezen túl is léphetünk, vagyis megteremthetjük a kölcsönös előnyökön és a különböző politikai rendszerek tiszteletben tartásán alapuló gyümölcsöző együttműködést.

13