Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk egy esztendeje
lásai — az európai biztonság, a haderőcsökkentés stb. kérdésében — rendszerint negatívabbak, mint egyes kapitalista országoké külön-külön. Az együttes döntésekben rendszerint azoknak az erőknek az akarata jut érvényre, amelyek élen járnak a szocializmus, a Szovjetunió elleni harcban. Dy módon az európai kapitalista országok külpolitikai koordinációjának olyan következménye is van, hogy egyes tőkésországok korábban pozitív állásfoglalásait is negatív irányban befolyásolja. Az úgynevezett „védelmi unió” tervét, a kilencek külön fegyveres erejének létrehozását és angol— francia atomfegyverekkel való felszerelését — melyet Kína is támogat — aligha értékelhetjük másképp, mint a szocialista világ, a haladás ellen irányuló elképzelésként. A másik nyugtalanító kérdés, amely gondot okozhat, hogy milyen hatással lesz a nyugat-európai tőkésországok külpolitikájára a jelenleg kibontakozó tőkés gazdasági-pénzügyi válság. Számos példa tanúskodik arról, hogy a bajba jutott tőkések megkísérlik elterelni a néptömegek figyelmét a kapitalizmus szervi bajairól, s bűnbakot keresnek. Korábban gyakran alkalmazták azt a fogást, hogy a tőkés társadalmi rendszer nehézségeiért valamilyen úton-módon a kommunistákat, a szocialista országokat tették felelőssé. Fel kell készülnünk ilyenfajta manőverre is, habár ennek napjainkban annyi hitele sem lenne, mint korábban volt. Ma már Európa politikailag iskolázott munkásosztályát s más dolgozó tömegeit nem lehet ilyen gyermeteg mesékkel megtéveszteni. A Magyar Népköztársaság kormánya — akárcsak a többi szocialista országé — továbbra is arra törekszik, hogy fejlessze kétoldalú kapcsolatait a tőkésországökkal, és elősegítse a multilaterális együttműködést a még fennmaradt vitás nemzetközi problémák megoldása érdekében. Meggyőződésünk, hogy az enyhülés útjában támasztott újabb akadályok hatása csupán átmeneti jellegű lesz. Wl Nagyon fontos helyet foglalnak el a nemzetközi viszonyok rendszeréiül ben a fejlődő országok. Jelentőségük számukból, nagy népességükből, potenciális gazdagságukból következik. Politikájuk irányzata különböző; a legtudatosabb az el nem kötelezett országoké. Az el nem kötelezett országok múlt évi algériai konferenciájának politikai dokumentumai azt bizonyítják, hogy a fejlődő országoknak ez a csoportja — a szocialista Kuba és Jugoszlávia, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság és más országok hatására — a korábbiaknál sokkal következetesebb és szilárdabb álláspontot foglal el az imperializmus ellen, a haladásért, a békéért folytatott harc fő kérdéseiben. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az el nem kötelezett fejlődő országok a békéért, a haladásért, az imperializmus ellen legkövetkezetesebben küzdő világerők, így a szocialista országok potenciális szövetségesei. Olyan kérdésekben, mint a háború és a béke problémái, a leszerelés egyes kérdései, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harc, a faji megkülönböztetés felszámolása stb. a szocialista és a fejlődő országok a legtöbb esetben közös frontot alkotnak. A Magyar Népköztársaság széles körű kapcsolatokat tart fenn a világ fejlődő országaival. Politikai kapcsolataink erősödése kifejeződik abban, 15
