Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
ami (a) római hármas paktum tekintélye szempontjából semmiképpen sem kívánatos. ■— Duce elnézését kérem, hogy ilyen vehemensen inszisztálok.”12 Az olaszok magyarázkodtak, igyekeztek megnyugtatni a magyar kormányt, a tervezett szövegen azonban semmit sem változtattak. Gömbös mindössze annyit ért el, hogy Mussolininak a paktum szövegét értelmező beszédébe betűztek egy Magyarországról igen melegen megemlékező pasz- szust. Ezek után, január 7-én, a francia—olasz egyezmények aláírása napján Kánya külügyminiszter az alábbiak kijelentésére utasította a magyar követet: a magyar kormány „a Mussolini—Laval-egyezmény végrehajtásánál nehézségeket támasztani nem kíván, de ragaszkodnia kell nemcsak (az) egyenjogúsághoz, ami magától értetődik, hanem a fennálló kisebbségi szerződések végrehajtását biztosító garanciákhoz is. Ezek nélkül lehetetlen volna (az) egyezményt (a) a magyar közvéleménnyel elfogadtam.”13 Ezek után Olaszország állandó genfi megbízottja, Aloisi báró valósággal szemrehányást tett Kánya Kálmán külügyminiszternek a paktum kérdésében tanúsított magyar magatartás miatt. „Mussolinira nagyon rossz hatást gyakorolt — mondta Aloisi — az az elégedetlenség, mely látszólag magyar kormánykörökben a Rómában kötött francia—olasz megegyezéssel szemben fennáll. Ez az elégedetlenség különösen erősen jutott kifejezésre Gömbös miniszterelnök azon üzenetében, melyet Villani báró Suvich útján levélben közölt az olasz kormány fejével.”14 Az olaszok a magyar szemrehányások ellen azzal védekeztek, hogy a magyar igényeket nem adták fel, a kisantanttal szemben nem vállaltak kötelezettségeket, s hogy az egész akció látszólagos, s arra csak etiópiai terveik keresztülvitele érdekében volt szükségük. Villani január 12-én jelentette, hogy Mussolini a jelentéktelen nyilvános afrikai egyezményhez is feltehetően csak azért járult hozzá, mert ígéretet kapott tervezett etiópiai akciójának francia támogatására.15 Ezt később Suvich külügyi vezértitkár, majd maga Mussolini is megerősítette. Ugyanakkor az olasz kormány és Mussolini is közölte, hogy egyetért a magyar aggályokkal, de a látszat kedvéért mégis a tanácskozások elkezdését javasolja. Mussolini Kánya külügyminiszternek Aloisi útján ezt az üzenetet küldte: „Közölje Kánya külügyminiszterrel, hogy tökéletesen értem az ő aggályait a kisantant-államokkal folytatandó tárgyalásoknál. Értem azt is, hogy Kánya ezen tárgyalások eredményes befejezését biztosítottnak nem látja. Mindazonáltal azt ajánlanám a magyar kormánynak, hogy legalább kifelé az összes szomszéd államokkal bocsátkozzék tárgyalásokba, nehogy azt a benyomást keltse, mintha a kisantant-államokat illetőleg a limine elutasító álláspontra akarna helyezkedni.”16 Ezt követően Mussolini azt is közölte Gömbössel, hogy az 12 K. 64. 1935—23—12 (9). Gömbös üzenetének távirati fogalmazványa, 1935. január 4. 13 K. 63. 1935—11 (27—3/65). Küm. utasítás Villaninak, 1935. január 7. 14 K. 63. 1935—11 (27—3/470). Feljegyzés Kánya és Aloisi genfi beszélgetéséről, 1935. január 11. 15 K. 99. Római követség 1935—23 (10). Villani-jel., 1935. január 12. 16 K. 63. 1935—11 (27—3/465). Feljegyzés Kánya és Aloisi genfi beszélgetéséről, 1935. január 13. 137
