Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
erőfeszítés hozta a revízióra törekvő magyar kormányt abba a helyzetbe, hogy komolyan számolnia kellett — az úgynevezett dunai paktum formájában — valamiféle biztonsági szisztéma kialakulásával. Eltekintve ugyanis a földközi-tengeri és az afrikai kérdésektől, a francia—olasz tárgyalások olyan szerződési rendszer kialakítására irányultak, mely szavatolja Ausztria függetlenségének és szuverenitásának fenntartását. Mivel Mussolininak egyre több jelét kellett látnia annak, hogy a németek Ausztriára anélkül tartanak igényt, hogy bekebelezése fejében Olaszországnak bármiféle rekompenzációt felajánlanának, az olasz fasiszta kormány hajlott egy ilyen rendszer létesítésére. Ezzel egyrészt gesztust tehetett Franciaországnak, másrészt úgy vélte, hogy nyomást gyakorolhat a németekre és megértőbbé teheti őket az olasz igényekkel szemben. Ebben a helyzetben keletkezett az a magyar diplomáciai iratanyag, mely feltárja a magyar kormány manővereit a térséget érintő mindenféle biztonsági intézkedéssel szemben, s egyúttal rávilágít arra is, hogy miként kezelte a paktumot annak egyik kezdeményezője, maga az olasz kormány. A magyar kormányzat álláspontját minden olyan eshetőséggel szemben, amely magában foglalná Magyarország együttműködését a szomszédos államokkal, jól összefoglalja két, valamivel régebbi keletű irat. Ezek összegezik a magyar külügyminisztérium szempontjait, melyek alapján e kérdéseket elbírálta. A magyar külképviseleteknek megküldött 1927. augusztus 16-i körrendeletben többek között ez áll: „A magyar kormányok a békeszerződés megkötése óta mindig változatlan idegenkedéssel viseltettek az utódállamokkal való minden politikai és gazdasági összezáródás ellen, mert ezen államokkal való ilyen együttműködés politikailag rendkívül könnyíthetné szomszédaink helyzetét velünk szemben és megnehezítene minden, a trianoni határoknak még békés úton is esetleg elérhető megváltoztatási lehetőségét.”2 A másik irat, mely elvileg megszabja a magyar külpolitika fő céljait és diplomáciai taktikáját, egy 1929. május 2-án kelt kormányrendelet a követségek és konzulátusok részére. Ez többek között az alábbi részeket tartalmazza : „A magyar kormány ismételve leszögezte a nyilvánosság előtt azt az álláspontját, hogy a trianoni szerződés által előállt helyzetben sem az ország hivatalos jaktorai, sem az ország közvéleménye megnyugodni nem tudnak, s az ország minden honosa, akár hivatalos funkciót végez, akár nem, kötelességének tartja a megadott lehetőségek határain belül a jelenlegi helyzet megváltoztatására törekedni.” Miután a körrendelet megállapítja, hogy ez nem jelent háborús fenyegetést, hanem azt, hogy a kormány kedvező feltételek kialakulása esetén a revíziót békés eszközökkel kívánja elérni, kitér a kívánt revízió mérvére. „Az utóbbi időben — olvasható az iratban — sűrűn szerepel a hazai lapokban az a beállítás, hogy a revíziós mozgalom az etnikai határokra kor- látoztassék; akik ezt propagálják, nyilvánvalóan azzal a gondolattal teszik, 2 Országos Levéltár, K. 63. 1930 — 20/25—16 (3259/1927). Külügyi körrendelet, 1927. augusztus 16. 132
