Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Salgó László: Franciaország Kína-politikája 1949 és 1973 között
Dr. Salgó László Franciaország Kína-politikája 1949 és 1973 között Amikor folyóiratunk első száma nyomdába került, Párizsban és Pekingben már befejeződtek a Kínába látogató első francia államfő, Georges Pompidou programjának diplomáciai előkészületei. Franciaország előző államfője, Charles de Gaulle 1969 áprilisában történt lemondása után elsőként akarta megkezdeni a nyugati vezető államférfiak nem hivatalos pekingi látogatásainak sorozatát, a „kínai kombinációk” kínálta lehetőségek felmérését. A tábornok már meg is bízta utolsó miniszterelnökét, Maurice Couve de Murville-t a látogatás közvetlen előkészítésével. Az 1971 nyarára tervezett utazást azonban meghiúsította váratlan halála. Georges Pompidou elnök 1973. szeptemberi útja előtt a korábbi francia kormányfő, Jacques Chaban-Delmas volt Peking legjelentősebb francia vendége. Franciaország Kína-politikájának vázlatos történelmi áttekintése megvilágítja a mai francia—kínai viszony bonyolult összefüggéseit, s érzékelteti mind a váratlan fordulatokra képes francia diplomácia ellentmondásos jellegét, mind a világpolitika változásaira való rugalmas reagálását. Különböző időszakokban három fő koncepció határozta meg az Ely- sée-palota és a Quai d’Orsay távol-keleti tevékenységét. Három koncepció, amelynek dialektikus változásai során az első alapképlet a harmadik (de korántsem utolsó) megjelenési formájában önmaga ellentétébe csap át. 1. „Sárga veszedelem — fehér félelem” Az első időszak 1949-től 1962-ig, vagyis lényegében a második világháború befejezésétől az eviani konferenciáig tartott. Párizs már a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt is a gyarmat- birodalmát feszítő belső erők külső erjesztői közé sorolta — a Szovjetunió mellett — a kínai forradalmat, különösen az indokínai, majd az algériai háború és a szuezi intervenciós közjáték időszakában. A kínai külpolitika 85
