Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Hidasi Gábor: A kínai vezetés külpolitikai törekvéseinek tükröződése a Kínai Népköztársaság gazdasági segélypolitikájában
zepétől kezdve a fejlődő országok túlnyomó többsége nagy óvatossággal és egyre növekvő bizalmatlansággal fogadta a kínai segély- és hitelfelajánlásokat. A hetvenes évek elején — a megváltozott kínai politika és magatartás következtében — ez a bizalmatlanság egyes országokban némileg oldódott ugyan, mégis megállapítható, hogy a kínai segélyekben és hitelekben részesülő országok igyekeznek biztosítékokat szerezni a kínai politikai befolyás szuverenitásukat sértő és veszélyeztető növekedése ellen. Erre annál is inkább szükségük van, mivel az utóbbi években jelentősen megnőtt a kínai hitelnyújtás keretében épülő — főleg infrastrukturális jellegű — létesítmények építési munkálataiban foglalkoztatott kínai építőmunkások és szakemberek száma. (1969-ben még alig 1000 főre, 1970-ben 8000 főre, 1971-ben 19 000 főre, 1972-ben pedig már mintegy 25 000 főre becsülték a külföldön dolgozó kínai építőmunkások és szakemberek számát. 1970 végén körülbelül négyötödük a TANZAM vasútvonal építésén dolgozott.) Hozzávetőleges becslések szerint 1973 elején a Kínai Népköztársaság azokban az országokban, melyeknek hiteleket és segélyeket nyújtott, ösz- szesen több mint 350 létesítmény felépítésére vállalat kötelezettséget. Ezek túlnyomó többsége ázsiai (152) és afrikai (166) országokra esett, latin-amerikai (25) és európai (9) országokra még az objektumok 10%-a sem jutott. A felépítendő objektumok 80%-a, vagyis kb. 280 objektum mezőgazdasági, könnyűipari és infrastrukturális létesítmény. Nehézipari objektumok építése terén a Kínai Népköztársaság csak kisebb kapacitású gépgyárak, erőművek létesítésére, valamint bánya- és építőanyaggyártó üzemek felszerelésére vállalkozik. Habár e létesítmények méreteiknél és jellegüknél fogva nemigen segíthetik elő a fejlődő országok alapvető gazdasági problémáinak megoldását, a viszonylag gyors megtérülési idő révén és az alacsony szakképzettséget igénylő munkalehetőség megteremtésével hozzájárulhatnak ezen országok gazdasági helyzetének bizonyos fokú javításához. Megállapítható, hogy a kínai segélypolitika a fejlődő országok túlnyomó részében a legnagyobb politikai és lélektani hatást hiteleinek igen hosz- szú időre elnyújtott vagy jelentősen késleltetett visszafizetésével és kamatmentességével éri el. Minthogy a Kínai Népköztársaság a fejlődő országokban mennyiségileg még hosszú ideig nem versenyezhet a fejlett tőkésországok és egyes nemzetközi pénzügyi szervezetek és intézmények hitel- nyújtásaival, megkísérli a tevékenység „minőségi mutatói” tekintetében — azaz mindenkinél kedvezőbb hitelfeltételeivel — elnyerni a pálmát. Az utóbbi években egyre gyakoribbá válnak a 20, 30, sőt 40 évet is meghaladó időtartamú kínai hitelnyújtások (főként egyes afrikai országok esetében), illetve olyan kamatmentes hitelek felajánlása, amelyek visszafizetése csak 15—20 év türelmi idő után kezdődik meg. Ez a jelenlegi nemzetközi valutahelyzetben, amikor a tőkés kulcsvaluta, a dollár értéke évenként csaknem 8—10%-kal csökken, már csaknem térítésmentes segélyt jelent a re- cipiens ország számára. Mindebből végezetül az a következtetés is levonható, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői segélypolitikájukkal elsősorban hosszú távú hatásokat kívánnak elérni. Ez egyébként tökéletesen összhangban van a kínai vezetők jelenlegi külpolitikai vonalvezetésének azzal az elméleti szempont83
