Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)

1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában

szocialista országokkal a kereskedelmi megállapodásokról a jövőben a Közös Piac kíván tárgyalni.

A kétoldalú kapcsolatok felcserélése az integrációs csoportok közötti kapcsolatokkal azzal a veszéllyel járna, hogy lényegében gazdasági blokkok közötti kapcsolatok alakulnának ki, és ez óhatatlanul politikai tartalmat kapna, amely nem segítené elő a gazdasági kapcsolatok egészséges fejlődését. Érthető módon ellenkezne azon országok érdekeivel is, amelyek nem vesznek részt az integrációs csoportosulásokban. Emellett egy ilyen fejlődés azzal a veszéllyel is járna, hogy kiesnének a tárgyalások látóköréből azok a problémák, amelyek két-két ország között ma előtérben állnak, azon specifikus érdekek alapján, amelyek az adott országok kapcsolatát jellemzik. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy igen sok ilyen specifikus kérdés létezik, és biztos, hogy ezek háttérbe szorulása rendkívül káros volna az összes érdekelt országra nézve.

Végül azt is figyelembe kell venni, hogy — mint már említettük — a KGST felöleli az összes európai szocialista országot, viszont az Európai Gazdasági Közösségben nem vesz részt valamennyi európai tőkésország. Már csak ezért sem pótolhatnák a KGST és a Közös Piac közvetlen tárgyalásai az európai szocialista és tőkésországok bilaterális kapcsolatait.

c) A probléma reális megítélésénél figyelembe kell venni az integrációs csoportosulások szerepét és annak korlátáit.

— Az integrációs csoportosulások nem helyettesítik az országokat, és ezért nem helyettesíthetik az országok közötti kapcsolatokat sem. Észszerű lenne ezért a csoportosulások közötti esetleges kapcsolatokat úgy felfogni, mint amelyek többletlehetőségek feltárására hivatottak, olyanokra, amelyeket a kétoldalú tárgyalások önmagukban nem biztosítanak.

— Messzemenően figyelembe kell venni az integrációs csoportosulások kompetenciáját. Itt különösen arra kell tekintettel lenni, hogy az Európai Gazdasági Közösség elsősorban a tagországok külkereskedelmi politikájának összehangolásával foglalkozik, és ezért kompetenciája is elsősorban külkereskedelem-politikai kérdésekre terjed ki. Így például sem a termelési együttműködés, sem az infrastruktúra terén való kooperáció, sem a tudományos-műszaki együttműködés nem olyan területek, amelyben az európai Közös Piac illetékes, és ezért e kérdésekben — és hozzátehe- tem, még igen sok más kérdésben — az európai szocialista és tőkésországok együttműködésének az integrációs csoportosulások közötti kapcsolat már csak ezért sem lehet fő csatornája.

— Az integrációs csoportosulások szerepét és helyét a kelet—nyugati együttműködésben azért is szükséges reálisan meghatározni, hogy kiderüljön, melyek lehetnek azok a kérdések, amelyekben az országok továbbra is önállóan lépnek'fel, és bilaterálisán tárgyalnak; melyek azok a kérdések (ezt természetesen minden integrációs csoportosulás maga dönti el), melyekben az integráció körén belül egyeztetik álláspontjukat; és végül melyek lehetnek azok a kérdések, amelyekben az integráció szervezetei önállóan lépnek fel. Nem kétséges, hogy az utóbbiak köre kezdetben csupán szűk lehet.

d) Annál is inkább alá kell húzni az integrációs csoportosulások korlátozott szerepét a kelet—nyugati együttműködésben, mert az európai biztonsági rendszer felmerülésével felvetődik egy átfogó összeurópai gaz44