Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Horn Gyula - Dr. Szűrös Mátyás : A Szovjetunió az európai, kollektív biztonságért
nem tudta ugyan megakadályozni a világégést, de a szovjet—német szerződés megkötésével sikerült bizonyos időt nyernie. A honvédő háború éveiben a szovjet külpolitika alapvető feladatának tekintette, hogy minden eszközzel elősegítse az ellenség mielőbbi szétzúzását. Ezt a célt szolgálta az a szövetségi rendszer, amelyet az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal létrehozott. Nehéz és bonyolult feladat volt ez a szovjet diplomácia számára, hiszen a koalíció tagjai különböző célokat követtek, bár egyformán érdekük volt a közös ellenség feletti győzelem. A szovjet külpolitika és diplomácia sikerrel oldotta meg ezt a feladatot is: 1941. július 12-én szovjet—angol megállapodás jött létre a Németország elleni közös akcióról; ugyanez év szeptemberében megállapodás született arról, hogy a két nyugati hatalom (az USA és Nagy-Britannia) fegyvereket és egyéb eszközöket szállít a Szovjetuniónak. 1942. május'26-án szovjet—angol, majd június 11-én szovjet—amerikai szövetségi szerződést írtak alá. Ezenkívül minden lehetőséget felhasznált az antiimperialista, békeszerető erők mozgósítására, a fasizmus elleni aktivitás fokozására. Ezekben az években a szovjet külpolitikát és diplomáciát az antifasiszta koalíció megőrzésének, a második front megnyitásának, a háború utáni igazságos rendezésnek ügye vezette. Attlee brit miniszterelnök — utalva a Szovjetuniónak a harmincas években az európai béke és kollektív biztonság ügyében tett kezdeményezéseire — sajnálattal állapította meg 1945-ben: „Ha akkor elfogadjuk ezeket a javaslatokat, el lehetett volna kerülni a második világháborút.. .6 II. A Szovjetuniónak az európai földrész biztonságára és békéjére vonatkozó politikájában a második világháborút követően is alapvető vonásként jelentkezett, hogy alkalmazkodott a változó körülményekhez, a célok, a tartalom és az eszközök tekintetében messzemenően figyelembe vette a földrész társadalmi-politikai realitásait. Közvetlenül a második világháború befejezését követő időszakban folytatott Európa-politikájának fő tartalmát a Németország helyzetének rendezésére irányuló erőfeszítések képezték. A német kérdéskomplexum tulajdonképpen valamennyi szovjet javaslatban, kezdeményezésben és állásfoglalásban fő tartalmi elemként szerepelt. Az európai béke és biztonság megőrzésével foglalkozó 1954. novemberi moszkvai értekezleten elhangzott szovjet megállapítás szerint „ ... az európai biztonság szavatolása és a német kérdés helyes megoldása elválaszthatatlanul összefügg.”7 Az 1950-es évek végéig a Szovjetunió nem mondott le teljes mértékben arról, hogy valamilyen — például konföderációs — formában elősegítse Németország egységének helyreállítását. Az ezzel kapcsolatos szinte 6 Pravda, 1973. május 17. 7 Az európai béke és biztonság megőrzésével foglalkozó moszkvai értekezlet. Szikra 1954. 9. old. 18
