Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
pontjából semmiképpen sem kívánatos. — Duce elnézését kérem, hogy ilyen vehemensen inszisztálok.”12 Az olaszok magyarázkodtak, igyekeztek megnyugtatni a magyar kormányt, a tervezett szövegen azonban semmit sem változtattak. Gömbös mindössze annyit ért el, hogy Mussolininak a paktum szövegét értelmező beszédébe betűztek egy Magyarországról igen melegen megemlékező passzust. Ezek után, január 7-én, a francia—olasz egyezmények aláírása napján Kánya külügyminiszter az alábbiak kijelentésére utasította a magyar követet: a magyar kormány „a Mussolini—Laval-egyezmény végrehajtásánál nehézségeket támasztani nem kíván, de ragaszkodnia kell nemcsak (az) egyenjogúsághoz, ami magától értetődik, hanem a fennálló kisebbségi szerződések végrehajtását biztosító garanciákhoz is. Ezek nélkül lehetetlen volna (az) egyezményt (a) a magyar közvéleménnyel elfogadtatni.”13 Ezek után Olaszország állandó genfi megbízottja, Aloisi báró valósággal szemrehányást tett Kánya Kálmán külügyminiszternek a paktum kérdésében tanúsított magyar magatartás miatt. „Mussolinira nagyon rossz hatást gyakorolt — mondta Aloisi — az az elégedetlenség, mely látszólag magyar kormánykörökben a Rómában kötött francia—olasz megegyezéssel szemben fennáll. Ez az elégedetlenség különösen erősen jutott kifejezésre Gömbös miniszterelnök azon üzenetében, melyet Villani báró Suvich útján levélben közölt az olasz kormány fejével.”14 Az olaszok a magyar szemrehányások ellen azzal védekeztek, hogy a magyar igényeket nem adták fel, a kisantanttal szemben nem vállaltak kötelezettségeket, s hogy az egész akció látszólagos, s arra csak etiópiai terveik keresztülvitele érdekében volt szükségük. Villani január 12-én jelentette, hogy Mussolini a jelentéktelen nyilvános afrikai egyezményhez is feltehetően csak azért járult hozzá, mert ígéretet kapott tervezett etiópiai akciójának francia támogatására.15 Ezt később Suvich külügyi vezér- titkár, majd maga Mussolini is megerősítette. Ugyanakkor az olasz kormány és Mussolini is közölte, hogy egyetért a magyar aggályokkal, de a látszát kedvéért mégis a tanácskozások elkezdését javasolja. Mussolini Kánya külügyminiszternek Aloisi útján ezt az üzenetet küldte: „Közölje Kánya külügyminiszterrel, hogy tökéletesen értem az ő aggályait a kis- antantállamokkal folytatandó tárgyalásoknál. Értem azt is, hogy Kánya ezen tárgyalások eredményes befejezését biztosítottnak nem látja. Mindazonáltal azt ajánlanám a magyar kormánynak, hogy legalább kifelé az összes szomszédállamokkal bocsátkozzék tárgyalásokba, nehogy azt a benyomást keltse, mintha a kisantantállamokat illetőleg a limine elutasító álláspontra akarna helyezkedni.”16 Ezt követően Mussolini azt is közölte 12 K. 64. 1935—23—12 (9). Gömbös üzenetének távirati fogalmazványa, 1935. január 4. 13 K. 63. 1935—11 (27—3/65) Küm. utasítás Villaninak, 1935. január 7. M K. 63. 1935—11 (27—3/470). Feljegyzés Kánya és Aloisi genfi beszélgetéséről, 1935. január 11. 15 K. 99. Római követség 1935—23 (10). Villani-jel., 1935. január 12. 15 K. 63. 1935—11 (27—3/465). Feljegyzés Kánya és Aloisi genfi beszélgetéséről, 1935. január 13. 116
