Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - INTÉZETI ÉLET - Baranyi Gyula: Nemzetközi tudományos tanácskozás az európai biztonság intézményrendszeréről
szervezeti, intézményes formák körüli vita, az ezzel kapcsolatos álláspontok tisztázatlansága, illetőleg túlságosan eltérő volta politikai akadályokat állítson — intő példa erre Helsinki — a lényeges kérdésekben történő megegyezés elé. Kívánatos tehát, hogy a szervezeti kérdések körüli viták politikai töltését időben hatástalanítsuk, amennyire csak lehet. Ehhez pedig az szükséges, hogy először a szocialista országok egymás közt tisztázzák és egyeztessék — legalább középtávra szóló — elképzeléseiket. Ezekből a meggondolásokból ültek össze Budapesten 1973. május 8. és 10. között az európai szocialista országok (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Szovjetunió és Magyarország) külügyi intézeteinek képviselői, s vitatták meg a Magyar Külügyi Intézet által készített, „Az európai biztonsági és együttműködési politika intézményesítésének problémái” című referátumot.1 A vitaanyag abból a felismerésből indult ki, hogy általában a nemzetközi helyzet, különösképpen az európai viszonyok és egész konkrétan az európai biztonsági és együttműködési politika ma már megérett arra, hogy napirendre kerüljön az európai biztonság és együttműködés intézményes kereteinek kimunkálása. Rámutatott arra, hogy akár széles értelemben tekintjük az intézményesítést (mint a meglevő és létrehozandó két- és többoldalú egyezmények, szervek, szervezetek, bilaterális és multilaterális kapcsolatok komplex rendszerét), akár szűk értelemben (mint a nemzetközi biztonság és együttműködés összeurópai szervét), óhatatlanul szükség van rá, hogy felülvizsgáljuk a második világháború után, nagyrészt a hidegháború légkörében kialakult kusza intézményhálózatot. Európában jelenleg se szeri, se száma a széles nemzetközi, összeurópai regionális, szubregio- nális és néhány országot tömörítő szervnek és intézménynek, melyek jó része nem annyira az együttműködés, mint inkább a konfrontáció intézményesítését szolgálja. Ezek felülvizsgálásán kívül — a Magyar Külügyi Intézet véleménye szerint — létre kellene hozni egy olyan titkárságot vagy konzultatív szervet, amely a későbbiekben szervezetté fejlődne, és fő feladatként rendszeresítené az európai államok közötti eszmecseréket, tanácskozásokat, szervezné az összeurópai biztonsági rendszeren belüli együttműködést, koordinálná — vagy legalábbis áttekintené — a meglevő intézmények keretében folyó együttműködést. A Magyar Külügyi Intézet vitaanyaga ezután sorra vette az európai biztonság és együttműködés különböző területeit. Külön fejezetet szentelt a politikai együttműködésnek, a biztonság és együttműködés katonapolitikai szempontjának, a gazdasági, illetve a tudományos-kulturális együttműködés intézményes rendszerének, végül külön fejezetben taglalta az együttműködési rendszer nemzetközi jogi és szervezeti alapjait. A tanulmány egy középtávú (a hetvenes évek végéig terjedő) elképzelés körvonalait rajzolta fel. Érzékeltette, hogy a kezdeti időszakban csak korlátozott eredményekre számíthatunk, és a létrehozandó állandó szervnek konzultatív hatáskörrel, a konszenzus (vagyis az egyhangúság) elve alapján kellene működnie. 1 Lásd Sütő Ottó: Az európai biztonság és együttműködés intézményesítése című cikkünket (26. old.) 106
