Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)

1973 / Próbaszám - Pálos Tamás: A nemzetközi kapcsolatok és az ideológiai harc

Az ideológia és a külpolitika elválaszthatatlan kapcsolatának elisme­rése nem jelenti azonban azt, hogy egyszerű és mondhatni automatikus kölcsönhatást feltételezünk közöttük. A politikát általában s a külpolitikát különösen számos tényező formálja, amelyek között a társadalmi és gaz­dasági rendszerből adódó sajátosságok játsszák a döntő szerepet. Leegysze­rűsítés volna, ha a külpolitikát csupán az ideológia alkalmazásának tekin­tenénk a nemzetközi küzdőtéren, de az is, ha tagadnánk hatását a nem­zetközi események menetére. Megalapozottan beszélünk tehát a szocialista országok, s közöttük ha­zánk elvi külpolitikájáról. Összetevői: a proletár internacionalizmus, az ab­ból táplálkozó szocialista internacionalizmus, mely a szocialista országok közötti új típusú kapcsolatok alapelve, valamint a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Ezek együtt alkotják a szo­cialista külpolitika alapelveit, egymással párhuzamosan fejtik ki hatásukat, egyik sem érvényesül a másik rovására. A külpolitika ideológiai töltéséről beszélgetve gyakran hallani a kér­dést: vajon a mai, gyorsan változó világban, a jelenlegi bonyolult nemzet­közi viszonyok között lehet-e, szabad-e szilárd elvekhez fűzni a külpoliti­kát? Vajon az elvekhez való ragaszkodás nem merevíti-e meg a diplomá­ciát? A tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak lehetséges, nemcsak megengedhető, hanem egyenesen szükséges az elvhű külpolitika, s az elv­hűség nem megy a külpolitika hatékonyságának és rugalmasságának ro­vására. Sőt a bonyolult nemzetközi helyzetben elengedhetetlen az elvi iránymutatás, amely segít eligazodni az új fejlemények szövevényében, elemezni és értékelni a helyzetet, meghatározni a tennivalókat. A szocia­lista külpolitika megőrzi érzékenységét a változások iránt, alkalmazkodni akar és tud az új követelményekhez, de azokhoz nem alapvető elveit, el­méleti bázisát, hanem módszereit, formáit, eszközeit igyekszik idomítani. Napjaink eseményei számos példával támasztják alá ezt a tényt. Pél­dául az európai biztonsági értekezlet előkészítésében a szocialista országok mindvégig tartották magukat alapvető elveikhez, de messzemenő rugal­massággal egyengették a megegyezés útját a vitás kérdésekben. Az euró­pai fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat előkészítő bécsi konzultáción is következetesek maradtak elveikhez, ám amint megérett a helyzet, meg­ragadták a lehetőséget a lényeges problémák rendezésére. Vagy: miközben a szocialista országok javítják kapcsolataikat a Német Szövetségi Köztár­sasággal, változatlanul bírálják a nyugatnémet szociáldemokrácia kommu- nistaellenességét. A szocialista és a kapitalista országok között kibővült érintkezés és sokrétű kapcsolatok kiváltképpen igénylik az egyértelmű marxista ideoló­giai orientációt. Csak ennek alapján lehet ugyanis világosan megkülönböz­tetni az osztályérdekű kapcsolatépítést az opportunista megalkuvástól. Hogy ez mennyire így van, lemérhetjük a kínai példán. Miután a kínai külpolitika ideológiai bázisa a marxizmustól idegen maoizmus lett, a pekin­gi diplomácia elvesztette szocialista orientációját, és a fejlett tőkésorszá­gok egynémelyikével már opportunista módon lépett egyezségre, vagy leg­alábbis ilyen jellegű ajánlatokat tett. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom