Külügyi Közlöny 20. 1940

1940-08-25 / 6. szám

R. 20., 21. és 22. bekezdéseiben foglaltaktól eltérőleg úgy rendelkezik, hogy a magyar állampolgárságnak az említett módon való elvesztését a külképviseleti hatóságok az okiratok felterjesztésével egyidejűleg jelentsék a belügyminiszter úrnak. E rendelkezéssel kapcsolatban a belügyminiszter úr kívánságára felhívom a külképviseleti hatóságokat, hogy a T. 1. §-ának hatálya alá tartozó személyek ál lampolgárság fenntartási bejelentését — amennyiben a bejelentést a fél személyesen, élőszóval kívánja megtenni — ne fogadják el. Amennyiben azonban a bejelentés írásban történt, azt a külképviseleti hatóságok ne utasítsák saját hatáskörükben vissza, hanem a Yr. 4. §-ában foglaltakhoz képest terjesszék fel haladéktalanul a belügyminiszter úrhoz. Az 5. § (1) bekezdése a korábbi R. 18. bekezdésébon említett igazolvány kiadását és a 25. bekezdésben tárgyalt nyilvántartás vezetését továbbra is fenntartja. A (2) bekezdése a bejelentésnek — nyilvántartásba vétele után való — haladéktalan felterjesztését rendeli el. A külképviseleti hatóságok tehát a beérkezése napján beiktatott bejelentést — személyesen, élőszóval tett bejelentés esetén pedig a felvett jegyzőkönyvet — és a fél által mellékelt okmányokat a bejelentés nyilvántartásba vétele után a bejelentés napjának közlésével haladéktalanul terjesszék fel a belügyminiszter úrhoz, még az esetben is, ha a bejelentés hiányos. Amennyiben a bejelentés kiegészítést igényel, a külképviseleti hatóságok egyidejűleg hívják fel a bejelentőt a hiányzó adatok pótlására, illetőleg a netán szükséges okmányok bemutatására. Az 5. §. (3) bekezdése a bejelentés kiegészítéséül utólag átvett iratok késedelem nélküli felterjesztését írja elő. Hiánypótlás címén tehát a bejelentéseket ezentúl nem lehet a külképviseleti hatóságoknak vissza tartaniok. Mihelyt a fél a hiányokat kellőképen pótolja, az állampolgárságfenntartási bejelentésre vonatkozó felterjesztés számára hivatkozással a fél által bejelentett adatokat a belügyminiszter úrral közölni kell, illetve a bemutatott okmányokat hozzá pótlólag fel kell terjeszteni. Ez esetben a külképviseleti hatóságoknak a korábbi R. 23. bekezdésében előírt nyilatkozatot a pótlólag tett felterjesztés alkalmával kell megtenniök. A 6. §. (1) bekezdésének második mondata értelmében az állampolgárság fenntartására irányuló bejelentéshez való hozzájárulást nem lehet megadottnak tekinteni abban az esetben, ha a belügyminiszter a hat hónapi határidőn belül a bejelentés tárgyalása során bármily irányú közbenszóló határozatot hozott vagy intézkedést tett; a (2) bekezdése szerint a belügyminiszter a jelzett közbenszóló határozatot, illetve intézkedést a bejelentővel vagy közvetlenül közli és ebben az esetben intézkedéséről a külképviseleti hatóságot is értesíti, vagy pedig közbenszóló intézkedését a külképviseleti hatóságnak küldi mog azzal, hogy azt haladéktalanul hozza az érdekelt személy tudomására; a (3) bekezdés az előbbi bekezdés rendelkezéseit az állampolgárság fenntartása kérdésében hozott egyéb belügyminiszteri határozatok közlésére is kiterjeszti. A 6. §. ezen rendelkezései folytán a korábbi R. 25. bekezdése értelmében vezetendő nyilvántartás „Megjegyzés" rovatába az állampolgárságfenntartási bejelentések tárgyalása során hozott belügyminiszteri közbenszóló határozatok (intézkedések) keltét és számát — azoknak a Vr. 6. §-ának (2) bekezdésében említett módok szerint történt közlése után — a külképviseleti hatóságok feltűnően jegyezzék be. A T. 2. §-ának (4) bekezdésében említett hat hónap elteltét pedig a korábbi R. 25. bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével csak azoknál a személyeknél jegyezzék be a nyilvántartás 19. rovatába — a bejelentés megtételétől számított hat hónap elteltét követő egy hónap elteltével —, akiknek állampolgárságfenntartási bejelentése ügyében közbenszóló belügyminiszteri határozat nem hozatott, vagy más belügyminiszteri intézkedés nem történt. Ennyiben tehát az említett 25. bekezdésben, előírt eljárás is módosul. A 7. §. (1) bekezdése lényegében megfelel a korábbi R. 5. bekezdésében foglaltaknak ; a (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a T. hatálybalépésének időpontját megelőzően — vagyis 1939 szeptember 1. előtt — már több, mint tíz év óta külföl-