Külügyi Közlöny 13. 1933

1933-01-25 / 1. szám

a külképviseleti hatóságok az általuk kiállított és elvesztett útlevelek és útiigazolványok érvénytelenné nyilvánítása iránt - — a belügyministerium által hozzájuk intézett megkeresés alapján — az alábbi körrendelet értelmében maglik intézkednek. /A magyar állampolgároknak útlevél nélkül való belépése és az útlevelek érvénytelenné nyilvánítása tárgyában kiadott 38.561/2—1932. számú körrendeletet (megjelent a K. K. folyó évi 5. számában) jelen rendeletemmel egyidejűleg hatályon kívül helyezem. Budapest, 1933 évi január hó 2-án. A minister helyett: Khuen-Héderváry s. k. Melléklet a 42.175/2—1932. számhoz. A m. kir. belügyminiszternek 141.424/1032. B. M. számú körrendelete. (Valamennyi útlevélkiállító hatóságnak, a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányának, a m. kir. révfőkapitányságnak, valamennyi járási főszolgabírónak, a m. kir. rendőrség valamennyi kapitányságának és kirendeltségének és valamennyi m. kir. révkapitányságnak.) I. Gyakran előfordul, hogy egyesek magyar hatóságok által kiállított, lejárt útlevelekkel, vagy útlevél nélkül akarják az ország határát befelé átlépni s ez alkalommal az útlevélvizsgálatnál többnyire azt adják elő, hogy útlevelüket külföldön elvesztették, vagy pedig, hogy az külföldön idegen hatóságoknál kezelés közben veszett el. A 8.720/1922. M. E. számú

1) rendelet értelmében útlevélkötelezettség áll fenn és eszerint úgy a magyar, mint az idegen állampolgárok rendszerint csak szabályszerű, tehát érvényes, még le 'nem járt útlevél birtokában léphetik át a magyar határt akár befelé, akár kifelé. Az útlevélügyről szóló 1903:VI. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése értelmében pedig aki az elrendelt útlevélkötelezettség esetében útlevél nélkül, tehát lejárt útlevéllel is, a határon ki- vagy belép, 15 napig terjedhető elzárással büntetendő. Általános szabály, hogy idegen honosok szabályszerű útlevél nélkül az ország területére semmi körülmények között be nem bocsáthatók; magyar honosoktól viszont, ha magyar állampolgárságukat a jelen rendeletben foglaltak figyelembevételével igazolni tudják, a bebocsátás meg nem tagadható. Miután azonban gyakran megesik, hogy idegen honosok a határátlépés alkalmával magukat magyar állampolgároknak vallják és ezúton kísérelik meg az országba való bejutást, ezen visszaélések meggátlása végett is, a határon lejárt magyar útlevéllel, illetve útlevél nélkül belépni szándékozókkal szemben az eljárást a következőképpen szabályozom. 1. A m. kir. rendőrség határszéli kapitányságának (kirendeltségének) meg kell állapítani a lejárt útlevéllel belépni szándékozó személyazonosságát, tőle az útieveJet el kell venni és ellene a 8.720/1922. M. E. sz. rendelet, valamint az 1903 :VI. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése értelmében a kihágási eljárást meg kell indítani. Amennyiben a lejárt útlevél 1922 évi július hó 26. napja előtt állíttatott ki, úgy igazoltatni kell a belépni szándékozóval magyar állampolgárságát, vagy ha ezt kétségkívül megállapítani nem lehet, legalább azt, hogy Magyarországon rendes lakóhellyel bír. Ehhez az igazoláshoz szükséges hiányzó adatok lehetőleg a fél költségére távirati úton szerzendők be az illetékes belföldi hatóságtól. A fent megállapított eljárás, illetve igazolás után az illetőt, a vonatkozó törvényes rendelkezések figyelembevétele mellet, be kell bocsátani, azonban tőle még, ha megfelelő készpénzzel rendelkezik, az 1 évre szóló útlevélkiállítási díjat (2 pengő vagy 15 pengő) is be kell szedni. (Lásd a 215.461/1931. B. M. számú

2) körrendeletet.) Amennyiben a lejárt útlevél 1922 évi július hó 26. előtt állíttatott ki és az útlevél tulajdonosa magyar állampolgárságát, vagy legalább azt, hogy Magyarországon rendes lakhellyel bír, semmiféle módon igazolni nem képes, úgy abban az esetben, ha a rendőrkapitányság (kirendeltség) megítélése szerint a toloncszabályzat 2. §. a) pontjában meghatározott körülmények forognak fenn, a rendőrhatóság ennek megfelelően intézkedik; ha pedig ennek szüksége,