Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-10-10 / 12. szám

kőző hiteles adatoknak, főleg a világháború folyamán szerzetteknek feljegyzése, kiegészítése és ellenőrzése nem minden vonatkozásban történt még meg, felhívom a külügyi szolgálat kötelékébe tartozó tisztviselőket, hogy a nekik adományozott kitüntetéseket, úgy mint hazai és külföldi rendjeleket, érdemkereszteket és címeket, amennyiben ez nem történt volna még meg, jelentsék be és a folyó év végéig hitelt érdemlően igazolják. Az igazolásra az eredeti okmányok, a kitüntetés adományozását közlő hivatalos lap, a világháború folyamán nyert kitüntetéseknél pedig esetleg az illetékes csapattestek, vagy azok felszámoló szerveitől nyert hiteles okmányok szolgálhatnak. Egyéb okmányok csak kivételesen az adatszolgáltató fegyelmi felelőssége mellett és csak akkor fogadhatók el, ha azok hitelességéhez kétség nem fér. Az igazoló okirat neme, száma és kelte a szolgálati táblá/atba bejegyzendő. Az adatok a külügyministerium Statusánál jelentendők be, mely a szolgálati táblázatokat őrzi és kezeli. Teljesen kétségtelen kitüntetéseknek a szolgálati táblázatba való felvételére maga a Status jogosult, kétséges esetekben azonban tartozik az Elnöki osztály döntését kikérni. Budapest, 1927. évi október hó 8-án. A minister rendeletére: Miklós s. k. 8273/1—1927. szám. Ismételt közlés. Rendelet a hivatali titoktartás tárgyában. Az utóbbi időkben ismételten kellett azt a megdöbbentő és elszomorító tapasztalatot tennem, hogy indiszkréciók történtek, amelyek nyilvánvalóan csak azáltal állhattak elő, hogy a külügyministerium egyes tisztviselői a hivatali titkot nem őrzik meg és gyakran adnak illetéktelenül külügyi szolgálatba tartozóknak, sőt néha azon kívülállóknak is, felvilágosításokat olyan ügyekről, amelyekről hivatali ténykedésük folyamán szereztek tudomást s amelyeket tovább nem adhatnak. Hivatali elődeim ismételten a legnyomatékosabban hívták fel a külügyministerium tisztviselőit a hivatali titok megőrzésére. Nem akarom e rendeletekben foglaltakat megismételni, csak újból utalok rájuk, valamint arra, hogy a Ministertanáes 1922. évi január hó 27-én tartott ülésében kimondotta, liogy a hivatalos titoktartásnak bármi csekélyfokú megsértése a legsúlyosabb szolgálati vétségnek minősítendő és mindazok ellen, akik ebben vétkeseknek találtattak, a legszigorúbb eljárást kell indítani. Kimondotta továbbá a Minstertanács, hogy ilyen esetekben nemcsak az ellen indítandó megtorló eljárás, aki a hivatali titkot elárulta, hanem mindazon közegek ellen is, akinek mulasztása vagy gondatlansága folytán vált lehetővé a hivatali titoknak másokkal való közlése, illetve nyilvánosságra jutása. Felhívom azért újból a legnagyobb nyomatékkal a külügyministerium összes tisztviselőit, hogy a hivatali titkot — miként arra őket esküjök kötelezi — -a legszigorúbban őrizzék meg és mindabból ami hivatali működésük folyamán jut tudomásukra, illetéktelenekkel soha semmit ne közöljenek. Kénytelen vagyok erre a tisztviselőket annyival inkább felhívni, mert a sűrűn előfordult s néha a lapokban is közölt' indiszkréciók folytán immár veszélyezettnek látom a külügyministerium jó hírnevét s megítélésem szerint ily esetek a tisztviselői kar komolyságának és megbízhatóságának rovására mennek. El vagyok tökélve arra, hogy az ellen a tisztviselő ellen, aki az eddigi komoly figyelmeztetések után a hivatali titoktartást megszegi, a legszigorúbb megtorló eljárást és az eset súlyosságához képest a bűnvádi eljárást fogom megindíttatni és alapos gyanú esetében a vétkesnek látszó tisztviselőt állásától is haladéktalanul fel fogom függeszteni. Felhívom az osztályvezetőket, hogy e rendelkezésem betartására a legnagyobb gondot fordítsák és annak bármily csekély mértékben észlelt megszegéséről nekem haladéktalanul tegyenek jelentést. Budapest, 1927. évi augusztus hó 8-án. Walko s. k.