Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-08-01 / 10. szám

fern ihm diese übertragen werden, ist er jedoch, — falls er sie nicht selbst durchzuführen gesonnen ist, — auf Ansuchen der Partei — ohne Haftung seinerseits — zu deren Durchführung verhalten, diese einem geeigneten Substituten zu übertragen. Dieser Substitut ist an die Bestimmungen dieses Abkommens nicht gebunden, hat vielmehr nur die allgemein die Anwaltstätigkeit im Deutschen Reiche regelnden Gesetze und Verordnungen zu beobachten. 10. In disziplinarer Beziehung ist der Kechtsanwalt lediglich seiner Disziplinarkammer verantwortlich. 11. Dieses Übereinkommen kann seitens des kgl. ungarischen Konsulates und des Anwalts jederzeit ohne Anspruch auf Entschädigung widerrufen werden. Im Falle der Kündigung bleibt der Anwalt berechtigt und verpflichtet, die laufenden Angelegenheiten unter den in diesem Abkommen enthaltenen Bedingungen zu Ende zu führen. 12. Der Anwalt unterwirft sich in allen Streitigkeiten, die aus diesem Ubereinkommen oder aus den im Sinne des getroffenen Übereinkommens erteilten Parteiaufträgen zwischen ihm und den Parteien entstehen, dem inappellablen Schiedsspruch des jeweiligen kgl. ungarischen Konsuls in München, sofern auch die interessierten Parteien sich diesem Schiedssprüche rechtsgültig unterwerfen. Nur wenn die Interessenten dies tun, haben sie Anspruch auf die in diesem Abkommen enthaltenen Begünstigungen. München, am 14. Juni 1927. Dr. László von Velics m. p., Dr. Valentin Stolz m. jp., Kgl. ungarischer Konsul. Rechtsanwalt. * > Hirdetmény a müncheni m. kir. konzulátus jogtanácsosának kinevezése tárgyában. A müncheni m. kir. konzulátus vezetője a m. kir. küliigyminister úr 3590/1927. sz. rendeletében foglalt felhatalmazás alapján dr. Stolz Valentin ügyvéd, müncheni (Prannerstr. 11/1.) lakost magyar állampolgároknak, valamint jogi személyeknek német bíróságok és hatóságok előtti képviseletével konzulátusi jogtanácsossá nevezte ki. A magyarországi érdekeltek erről azzal értesíttetnek, hogy a jövőben Bajorországban lebonyolítandó peres vagy perenkívüli jogíigyeiket közvetlenül nevezett jogtanácsoshoz intézhetik, ki német nyelven levelez. Ezen megállapodásnak a közönséget érdeklő pontjai a következők: 1. A jogtanácsos köteles magyar állampolgárok, társaságok, egyesületek és jogi személyek minden magánbüntető — közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeiben a Német Birodalomban érvényben lévő törvények és rendeletek értelmében eljárni, amennyiben ezen ügyek Münchenben, avagy annak külvárosaiban tárgyaltatnak és amennyiben ezek a Német Birodalom területén székelő magyar kir, külképviseleti hatóság által neki átadattak. Ha a jogkereső fél közvetlenül fordul a jogtanácsoshoz, ennek jogában áll a megbízást visszautasítani, azonban elvileg kötelezve van azt elfogadni, ha erre egy a német birodalom területén székelő magyar kir. külképviseleti hatóságtól felszólítást nyer és kollizió nem merül fel. 2. A jogtanácsos véglegesen csak akkor köteles bárminő jogügyletekben eljárni, ha erre a jogkereső féltől a Német Birodalom területén érvényben lévő előírások szerint felhatalmazást kap. Ezen felhatalmazás lehet általános jellegű vagy pedig egy bizonyos jogügylet vitelére megbízatás. Perek vitelére a jogtanácsos, a német törvényes rendelkezéseknek megfelelő felhatalmazással látandó el. A felek kérelmére a jogtanácsos nyomtatott felhatalmazási űrlapot küld meg. Megjegyzendő, hogy minden olyan felhatalmazás, mely a német birodalom területén kívül valamely más állam területén állíttatik ki az illető állam illetékes hatóságai által, valamint a Németországban székelő illetékes magyar külképviseleti hatóság által felülhitelesítendő. Ez a felülhitelesítés azonban nem szükséges abban az esetben, ha a meghatalmazás a Birodalom és Magyarország között a hatóságok és köztisztviselők által kiállított avagy hitelesített okiratok felülhitelesítéséről, 1880 február 25-én kötött egyezmény (1880. XXXVI. t.-c.) V. fejezete értelmében a legfelsőbb magyar közigazgatási hatóságok, avagy az illetékes magyar kir. bíróságok elnökei által hitelesíttetett. 3. A jogtanácsosnak ügyvédi tiszteletdíj, valamint a készkiadások megtérítése iránti igénye közvetlenül a jogkereső féllel szemben áll fenn. Ezen igények nagysága a mindenkor érvényben lévő német, illetve bajor illetékszabályok — ügyvédek részére — szerint állapíttatik meg. Mindazon ügyletekre nézve, melyekre az illetékes szabályok díjakat nem állapítanak meg, így különösen mindazon ügyletekre nézve, melyek természetüknél fogva átlagértékelést nem engednek meg, egy megfelelő tiszteletdíj tekintetik megállapítottnak. Tiszteletdíj kikötése minden oly esetben is megengedett, ame-