Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-04-01 / 6. szám

szeres összegét, az V.—YJTI. fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselők az 1. osztály legalacso­nyabb fokoznia szerinti menetárat. a IX.—XI. fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselők a II. osztályú és az összes egyéb alkalmazottak a III. osztályú hely tényleg felmerült menetárát számithatják fel. 13. Vasúti vagy hajó viteldíj cimén kizárólag az illető országra nézve az utazás időpontjában érvény­ben álló inenétárat lehet felszámítani. Különleges díjszabás alá eső vonatokat (ex press, luxus vagy I) vonatokat), valamint hálófülkét vagy hajófülkét, csak az illetékes miniszter által esetről-esetre adott és a kiküldöttnek nevére szóló külön enge­dély alapján lehet igénybe venni, illetőleg felszá­mítani. Ha valamely vasúti vonalon csak 1. osztályú jegygyei kapcsolatban kapható a hálófülke, úgy az a. tisztviselő is, aki a 11. pontban foglaltak szerint csak 11. osztályú menetár felszámítására jogosult, az illető vonalra az 1. osztályú menetárat számit­hatja fel, feltéve természetesen, hogy részére a hálófülke igénybevétele a fentiek szerint engedé­lyeztetett. 14. Ha a külföldre történt hivatalos kikülde­tések alkalmával a kiküldött tisztviselő vagy egyéb alkalmazott tengelyen (szekéren, kocsin, gépkocsin) kényteleu utazni, a tengelyen (szekéren, kocsin, gépkocsin) megtett utakért fuvarpénz megtérítésére van igénye. A tengelyen (szekéren, kocsin, gépkocsin) meg­tett utakért a kiküldött tisztviselő vagy egyéb alkalmazott, az 1!)27. évi április hó l.-jétől kezdve, kilométerenkint 50 fillér fuvarpénzt számithat fel. Ha ugyanarra a helyre ugyanegy időben több tisztviselő és egyéb alkalmazott utazik, minden tisztviselő és egyéb alkalmazott kilométerenkint csak a fenti összegnek a felét számithatja fel. Fuvarpénzt nem lehet felszámítani az olyan utakért, amelyekre hivatalból vagy díjtalanul bocsáttatott rendelkezésre közlekedési eszköz (autó, kocsi, stb.). 15. A külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával, ha a kiküldetés helyére több útirány­ban is lehet utazni, a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott azt az útirányt köteles választani, amelyen a kiküldetés helyét — a szolgálat sérelme nélkül — a legolcsóbban érheti el. Ha a kiküldetés helye Magyarországgal szom­szédos országnak a területén fekszik, a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott köteles a közvetlen út­vonalon utazni és más országon is keresztül vezető utvonalat csak abban az esetben választhat, ha ezáltal utazása — a szolgálat sérelme nélkül — olcsóbb lenne. 16. A külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával a kiküldött tisztviselő vagy egyéb alkal­mazott a kiküldetés helyére egyhuzamban köteles utazni. Az utazás megszakításának csak abban az esetben lehet helye, ha a kiküldetés helyére való utazás a 24 órai időtartamot meghaladja és a kiküldött tisztviselő vagy egyéb alkalmazott háló­fülke vagy hajófülke igénybevételére engedélyt nem kapott,, vagy ha az engedélyezett hálófülkét vagy hajófülkét nem lehetett igénybe venni. 17. Ha a külföldre történt kiküldetésnek idő­tartama a 48 órát meghaladja, a kiküldött tiszt­viselő, az 1927. évi április hó l.-jétől kezdve, magánpodgyászánák szállítási dija • fejében, — tekintet nélkül arra, hogy milyen országokban utazott — a vasúton vagy hajón megtett útnak minden megkezdett 10 kilométere után 25 fillért számithat fel. Ha a kiküldött tisztviselő magánpodgyászán kívül legalább 20 kg. súlyú hivatalos podgyászt is vitt magával, ennek a szállításáért a tényleg fel­merült szállítási dijat felszámithatja. Az 50 kg.-nál nagyobb súlyú hivatalos pod­gyász után csak az illetékes miniszter által esetről­esetre adott, és a kiküldöttnek nevére szóló külön engedély alapján lehet a szállítási dijat fel­számítani. A tényleg magukkal vitt és 20 kg.-nál nagyobb súlyú hivatalos podgyász után a szállítási dijat a nem tisztviselői minőségben alkalmazottak is felszá­míthatják, de csak abban az esetben, ha nem utaznak tisztviselő kíséretében. Magánpodgyász után a nem tisztviselői minőségben alkalmazottak szállítási dijat egyáltalán nem számithatnak fel. A hivatalos podgyász vitelének szükségességét és annak súlyát a hivatali főnök köteles az uti­számlán minden esetben külön igazolni. A fentebb emiitett szállítási dijakon kivül a magán­podgyász vagy hivatalos podgyász szállítása körül esetleg felmerült egyéb költségeket (podgyászbizto­sitási díj, hordárdij, mérlegpénz, podgyászvizsgálati dij és vitelbér, stb.) nem lehet felszámítani. 18. A külföldre történt hivatalos kiküldetés alkalmával a kiküldött tisztviselő vagy egyéb alkalmazott a tényleg használt útlevél megszerzése körül felmerült költségek (útlevél dija, fénykép, stb.) megtérítése fejében, az 1927. évi április hó l.-jétől kezdődőleg, 2*50 pengőt számíthat fel s azonfelül felszámíthatja a láttainozásokért (visumok­ért). valamint a határátlépések alkalmával és a tartózkodási engedélyekért tényleg fizetett dijakat. Az útlevél láttamozásával kapcsolatban esetleg fel­merült magánkiadásokat nem szabad felszámítani. Az alatt az idő alatt, amelyre az útlevél még érvényes, a fentebb említett 2*50 pengőt nem lehet újból felszámítani. Amennyiben az útlevélnek kiállítása, annak láttamozása, stb. díjtalanul történik, az ilyen címe­ken semmiféle költség felszámításának helye nincsen. 19. A kiküldött tisztviselő, bármelyik fizetési osztályba tartozzék is, altisztet vagy szolgát nem vihet magával, tehát altiszt vagy szolga után kiküldetési illetményeket nem számithat fel. 20. Azok a tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik a belföldön történt hivatalos kiküldetéseik után a napidijaknak és az utazási költségeknek ese­tenkinti felszámítása helyett kiküldetési átalány­ban (napidijátalányban, utazási átalányban, munka­átalányban, stb.) részesülnek és akiknek állandó szolgálati helye Magyarország területén van, a kül­földre történt hivatalos kiküldetés esetén ugyanazo­kat a kiküldetési illetményeket számithatják fel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom