Külügyi Közlöny 2. 1922 (Budapest, 1923)

1922-06-20 / 11. szám

1. Aláveti magát az ezen engedély alapján folytatott egész üzlete tekintetében az érvényben levő és jövőben megalkotandó magyar törvényeknek és rendeleteknek, úgyszintén a magyar bírói és közigazgatási hatóságoknak, továbbá lehetővé teszi a külföldi kikötőkben való ellenőrzést és kijelenti, hogy külföldre való telepítéssel, vagy gyarmatosítással nem foglalkozik. 2. Szigorúan betartja az 1909: II. t.-c. rendelkezéseit, valamint az annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 1909. évi 57.000. B. M. sz. Utasítás, nemkülönben az érvényben levő és még kiadandó rendeleteket. Ellenkező esetben az engedély megvonható. 3. Az engedélyért a folyó 1922. évre a kivándorlási-alap javára az engedélyokmány kiállításától számított 1 hónap alatt 500 £ (ötszáz angol) font engedélydíjat fizet a budapesti m. kir. központi állampénztárba. 4. A társaságnak az 1909 : II. t.-c. 8. §-ának rendelkezéseihez képest óvadékul törvényes magyar értékben 1,000.000 (Egymillió) koronát, helyettesének óvadéka gyanánt pedig 100.000 (Egyszázezer) koronát kell letenni. Mindkét óvadék kamatai a letevőt illetik. 5. A társaság kötelezettséget vállal arra nézve, hogy Magyarország területén kivándorlókat szállításra kizárólag a budapesti, illetve határirodái útján fogad el, ügynököket és közvetítőket kivándorlók szerzésére nem alkalmaz és ilyenektől kivándorlókat el nem fogad, továbbá, hogy külföldi expediensei, ügynökei és közvetítői Magyarország területére kiterjedőleg ügynöki működést kifejteni nem fognak. Végül kötelezi magát a társaság, hogy érdekkörébe tartozó és a vele üzleti összeköttetésben álló gőzhaj ótársaságoknál oda fog hatni, hogy ezek által magyarországi kivándorlóknak törvényellenes szállítása ne történjék; a vele üzemközösségben levő „La Veloce" és „Canadian Pacific" gőzhajóstársaságokra nézve e tekintetben a teljes felelősséget el is vállalja. 6. Kötelezi magát a társaság arra, hogy magyarországi felnőtt kivándorlónak fedélközi, illetőleg Ill-ad osztály viteldíját, a behajózási kikötőből számítva azon viteldíjon alul, amely a legnagyobb transatlanti gőzhajóstársaságoknál érvényben áll, nem fogja megállapítani addig, míg egy nem engedélyezett társaság részéről újólag fellépő verseny által alacsonyabb viteldíjak szabására kényszerítve nem lesz. 7. A társaság ezen engedély alapján fiumei, triesti és az átmeneti idő alatt genuai irodáiban folytatott üzletkörében is, a magyar törvényekben és rendeletekben megállapított könyveket fogja vezetni és aláveti magát annak, hogy a m. kir. belügyminister megbízottja által a társaság ezen üzletkörére vonatkozó ügykezelését bármikor megvizsgálhassa, a könyyekből kivonatot készíthessen és általában az iroda eljárását ellenőrizhesse. A fiumei, triesti és genuai irodáiban magyar kivándorlókkal kötött szállítási szerződések után járó bélyegilletéket a társaság a m. kir. államkincstárnak beszolgáltatja. 8. A társaság minden általa szállított 10 éven felüli magyarországi kivándorló után 10 koronát, minden 10 éven aluli kivándorló után pedig 5 koronát fog a kivándorlási-alap javára fizetni. Ugyanezen díjakat fogja fizetni előre váltott (prepáid) jeggyel utazó kivándorlók után. E díjak a hajóviteldíjakba bele vannak értve és azok a kivándorlóktól külön nem szedhetők; ezeket a díjakat a társaság az oly I. és II. osztályú utasok után is fizeti, akiknek útlevelébe az utazás célja gyanánt „kivándorlás" van bejegyezve. 9. Az amerikai fej adót jogosítva van a társaság az utasoktól külön beszedni. 10. A társaság köteles a magyarországi kivándorlókat Budapesten, illetőleg legkésőbb a magyar határállomáson olyként csoportosítani, hogy a kivándorlók feletti felügyelet az ő előnyükre csoportokban, vagy különvonatok útján történő szállításánál minél hatályosabban gyakorolható és a kivándorlók útközben minden károsítástól megóvhatok legyenek. 11. A társaság a magyarországi kivándorlókat a magyar határ átlépése előtt a társaság költségére orvosilag megvizsgáltatja arra nézve, hogy egészségi' szempontból megfelelnek-e a tengerentúli kikötőben meghatározott követelményeknek. A társaság köteles a magyar kivándorlókat lehetőséghez képest abba, az engedélyokmányban megnevezett európai kikötőbe irányítani, amely azon útvonal végpontján fekszik, amely az állami felügyelet és a kivándorlók érdekei megóvása szempontjából legmegfelelőbbnek mutatkozik. Az útvonal megválasztását illetőleg a kivándorlókra nem szabad kényszert gyakorolni. 12. A társaság a határállomásról egyidejűleg elutazó minden 36 főből (1 vasúti kocsi) álló kivándorló csoport részére egy magyarul beszélő vezetőt állít, aki a csoportot a kikötőig kíséri. Vezető csak a társaság állandó alkalmazottja lehet. 13. A társaság godoskodni köteles arról, hogy a magyarországi kivándorlók a magyar határállomástól a kikötő városig megtett vasúti útjukban, a társaság részéről előzetesen már megállapított étkezőállomásokon egyszer napjában kielégítő, tápláló, tiszta és meleg ebédet, este pedig egy kielégítő meleg, vagy hideg vacsorát kapjanak. Azoknál a vasúti utazásoknál, amelyet előző este kezdettek meg, a reggeli órákban reggelizésről kell gondoskodni. 14. A társaság köteles a kivándorlóknak csoportonkénti, vagy különvonatok útján történt szállításánál a kivándorlók podgyászának velük való szállításáról gondoskodni. Ha az ily módon történő szállításnál a kivándorlók valamely városban mégis kénytelenek vasúti pályaudvart változtatni, a podgyászszállításról szintén gondoskodni kell. A szabályszerű podgyászszállítási díjak a kivándorlóktól beszedhetők. A podgyász biztosításáról a társaság az 1909:11. t.-c. 23. §-a értelmében gondoskodni tartozik. 15. A társaság törekedni fog a közbeeső államok illetékes hatóságainál elérni azt, hogy a magyarországi kivándorlók a határállomásokon a törvényszabta podgy ász vizsgálatoknál és egyéb vám- és politikai ellenőrzésnél kíméletes és humánus elbánásban részesüljenek. 16. A tarsaság köteles a kivándorlókat olyképen csoportosítani, illetőleg a kikötőkbe irányítani, hogy ezek az elkerülhetetlenül szükséges időnél tovább a kikötőben ne vesztegeljenek. A társaság köteles azokat a kivándorlókat, akik bármely oknál fogva a behajózás megkezdéséig valamely kivándorlási szállóban, lakóházban vagy egyéb időleges hajlékul szolgáló helyiségekben elhelyezést nyernek, szigorúan a magyar törvények és rendeletek követelményeinek megfelelő módon elszállásolni és ellátni, kivéve azt az esetet, ha az illető államban vagy kikötő városban az ottan honos kivándorlókra nézve kedvezőbb rendelkezések ál3anak fenn, mert ez esetben a magyar kivándorlókra is ezek alkalmazandók.