Külügyi Közlöny 1. 1921 (Budapest, 1922)

1921-10-01 / 2. szám

példányszámban terjesztendők fel, hogy a szóban levő jelentéseknek, illetve melllékleteknek a külügyminisztériumban való sokszorosításával járó fölösleges munkatöbblet elkerülhető legyen. Budapest, 1921. évi szeptember hó 22-én. A miniszter helyett: Wodianer s. k., rendk. .követ és meghat, miniszter. 36.014/9—1921. szám. Rendelet külföldi kereskedelmi kamarák tárgyában. A külfölddel való gazdasági kapcsolatunk előmozdítása ós szorosabbá tétele céljából utóbbi időben úgy Magyarországon, mint külföldön kereskedelmi kamarák alakultak, vagy mozgalmak indultak ily kamarák megalakítása iránt. Erre való tekintettel indíttatva érzem magamat a kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úrral egyetértőleg álláspontomat a külföldi kereskedelmi kamarákra vonatkozólag tájékozás ós miheztartás végett alábbiakban körvonalozni. Ügy a belföldön, mint a külföldön létesülő külföldi kereskedelmi kamarák az, érdekeltségnek teljesen szabad egyesülései. Érdekképviseletei mindazoknak, akik hazánk ós az illető országok között fennálló gazdasági kapcsolatban érdekelve vannak, minden politikai működéstől teljesen mentes autonóm szervek, amelyek elsősorban a gyakorlati kereskedelmi érdekeket vannak hivatva előmozdítani. Tagjaik lehetnek úgy az illető államban érdekelt magyar, valamint a hazánkban gazdasági érdekeltséggel bíró illető állambeli kereskedő- és szállítócégek, iparvállalatok, pénzintézetek, gazdasági érdekképviseletek, kamarák, egyesületek stb. Ehhez képest 'úgy a külföldön, mint a belföldön létesülő kamaráknál főelv az érdekeltség teljes autonómiája. A magyar kormány az alakítási törekvéseket és a megalakult kamarákat, amennyiben működésük nem kifogásolható, lehető messzemenő erkölcsi támogatásban részesíti, anélkül azonban, hogy irányításukba befolyást kívánna gyakorolni. Külképviseleti hatóságainknak ennélfogva tartózkodniok kell a kamarák életében való aktív részvételtől és vezetésükben csupán reprezentáció jellegű tisztséget vállalhatnak oly tormában, hogy az illető külképviselet vezetője ad personam esetleg a tiszteletbeli vagy társelnöki tisztséget tölti be. Külképviseleteink vezetőinek vagy képviselőinek ezen reprezentáció jellegű tisztségek is alkalmat nyújtanak arra, hogy a kamarák ügymenetébe kellő betekintést nyerjenek. Nem járulhatnék hozzá ennélfogva ahhoz, hogy a kamarák alapszabályai esetleg oly rendelkezéseket tartalmazzanak, melyek értelmében a külképviseletek tagjai vagy egy tagja hivatalból állandóan tagja a kamarának, mivel ezáltal oly precedens létesülne, melyre a Magyarországgal szomszédos utódió államok budapesti képviseletei előreláthatólag hivatkoznának és melynek alapján maguk részére a Budapesten alakítandó cseh, jugoszláv és román kamarák vezetőségében irányító szerepet igényelnének. A kamaráknak hivatalos pénzbeli támogatását a magyar kormány egyrészt a fent vázolt elvi okokból, másrészt pénzügyi okokból semmi esetré sem vállalhatja. Kívánatos, hogy a külföldi kamarák lehetőség szerint párhuzamosan alakuljanak a Magyarországon hasonló célzattal alakult kamarákkal ós ezekkel szoros együttműködést fejtsenek ki. Különösen hangsúlyozandó a két országbeli érdekeltségnek minden hátsó gondolattól mentes paritása úgy az itteni, mint a külföldön létesülő kamaráknál. E kölcsönösség kifejezést nyerne az itteni és a külföldi kamara lényegileg azonos alapszabályaiban, valamint a két ország nyelvének együttes, lehetőleg a paritásos viszonynak megfelelő használatában, a kamarák nyomtatványain, pecsétjén stb. Az ügyviteli nyelvre nézve szintén a kölcsönösséget kívánnám kifejezésre juttatni azáltal, hogy a párhuzamosan létesülő egyik kamarának nyelve lehetőleg a magyar legyen, mi mellett azonban mindkét párhuzamos kamara mindkét ország nyelvén levelezne. A kamarák elnevezésére nézve pedig természetszerűleg szükséges, hogy a Magyarországon létesített közös kamaráknál a „magyar" szó megelőzze mindenkor a másik állam nevét. Csakis ha mindkét ország gazdasági életének minél szélesebb rétegeit sikerült ez akció számára megnyerni, remélhető, hogy e kamarák az érdekelt ország hatóságainak és gazdasági szervezeteinek bizalmát és barátságos támogatását is élvezni fogják és csak ily módon fejthetnek ki azok majd igazán eredményes tevékenységet a kölcsönös kereskedelmi törekvések szolgálatában. Másodrendű jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a kezdeményező lépések a kamarák megalakítása iránt mely részről történnek, sokkal fontosabb az, hogy az egész érdekeltség egy egységes szervezetbe tömöríttessék, melynek fellépése azután kellő nyomatékkal és hatályossággal történhetnék. Az egységes szervezet természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az illető ország fővárosain kívül eső jelentősebb gazdasági központokban helyi csoportok alakuljanak, szükséges azonban, hogy ezek a fővárosban működő kamarával szoros össze-