Külügyi Évkönyv, 1942

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Görögország kapitulálása

németellenes éle volt, amennyiben lényegében azt tartalmazta, hogy a német csapatok jelen éte Bulgáriában nem a balkáni békét, hanem a háborút szolgálja. — — — A jegyzék ötödik szakasza a többi között igy hangzik: A Szovjetúniónak ettől az időtől fogva mindjobban erősödő birodalomellenes támadó politikája és az eddig még némileg homályos politiki együttműködés Szovjet-Oroszország és Anglia között a balkáni válság kitörésekor ez év április elején az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált. Ma már kétségtelen tény, hogy a Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása után Belgrádban kitört puccsot Anglia rendezte Szovjet Oroszországgal egyetértésben. — — — Oroszország április 5-én a törvénytelen szerb kormánnyal és Szimoviccsal baráti szerződést köt, amelynek az lett volna a célja, hogy megerősítse a puccsistákat és a közös angol-jugoszláv-görög arcvonal megerősödését szolgálja ... Ugyanakkor tehát, amikor német csapatokat vontak össze román és bolgár területen, a Görögországban mind nagyobb méreteket öltő angol partraszállás ellen, a Szovjetúnió már nyílt egyetértésben Angliával, hátba akarja támadni Németországot, amennyiben: 1. Jugoszláviát politikailag nyiltan, katonailag pedig titokban támogatja. 2. Törökországot hátbatámadás elleni biztosítással Bulgária és Németország elleni élesebb magatartásra igyekszik rábírni, valamint arra, hogy Törökország igen kedvezőtlen katonai helyzetben vonultassa fel hadseregét Tráciában, 3. Szovjet Oroszország maga erős haderőt von össze a román határon, Besszarábiában és Moldvában és 4. április 1-én Visinszkij helyettes külügyi népbiztos hirtelen kísérletet tesz a Gafencu moszkvai román követtel foly tátott megbeszélés során a Romániához való gyors közeledés politikájának bevezetésére, hogy ezt az országot a Németországtól való elszakadásra indítsa. A jegyzék hatodik szakasza megállapítja, hogy a szovjetkormány katonai téren is németellenes politikát folytat és egyre nagyobb összevonása történik a rendelkezésre álló egyéb orosz haderőnek a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő egész hosszú arcvonalon. — — — Cripps angol nagykövet tárgyalásairól, Anglia és SzovjetOroszország politikai és katonai vezetősége közötti még szorosabb együttműködésről Londonból érkező jelentések, valamint az egykor szovjetellenes Lord Beaverbrook felhívása, amely szerint Oroszországot jövendő küzdelmében minden rendelke zésre álló eszközzel támogatni kell, végül az Egyesült Államok