Külügyi Évkönyv, 1942

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Görögország kapitulálása

tában tettem ezt, mindenekelőtt azonban abban a reményben, hogy a végén mégis csak a feszültség tartós feloldódásához jutok és csökkenthetem az áldozatokat, amelyeket talán egyébként hoznunk kellene. — Miután Németország Moszkvában ünnepélyesen kijelentette, hogy a felsorolt országok — Litvánia kivételével — kívül esnek Németország mindennemű politikai érdekén, még egy rendkívüli megegyezés történt arra az esetre, ha Angliának sikerülne Lengyelországot valóban háborúba uszítani Németország ellen. De itt is korlátozva lettek a német igények és ez a korlátozás egyáltalán nem volt összhangban a német fegyverek teljesítményével. — Nemzeti szocialisták! Ez az általam kívánt és a német nép érdekében megkötött szerződés különösen az érintett országokban élő németekre járt nagyon súlyos következményekkel. — Jóval több, mint egy félmillió német néptársunk — valamennyien kisbirtokosok, iparosok és munkások — szinte egyik napról a másikra arra kényszerültek, hogy elhagyják előző otthonukat, hogy megszabaduljanak egy olyan új kormányzattól, amely határtalan nyomorral fenyegette őket. Még így is ezrek tűntek cl a németek közül. Lehetetlen volt valaha is felderíteni sorsukat vagy akárcsak a tartózkodási helyüket. Közülük több, mint 160 németbirodalmi állampolgár. Minderről hallgattam, mert hallgatnom kellett. Hiszen az volt a kívánságom, hogy a feszültség végleges megoldását érjem el és ha lehetséges, tartós egyezségre jussak ezzel az állammal. — A szovjetorosz hatalmon levők azonban már lengyelországi előrenyomulásunk idején váratlanul is a szerződéssel ellentétben Litvániát is követelték. A Németbirodalomnak sohasem volt szándékában Litvánia megszállása, még csak nem is terjesztett soha ilyen kívánságokat a litván kormány elé, ha nem ellenkezőleg, az akkori litván kormány kérését, hogy Litvániába német csapatokat küldjön, mint a német politika céljainak meg nem felelő kívánságot elutasította. Mégis eleget tettem ennek az új orosz követelésnek is. Ez azonban csak a kezdete volt mind újabb és újabb zsarolásoknak, amelyek azóta is mindig megismétlődtek. — A lengyelországi győzelem, amelyet kizárólag a német csapatok vívtak ki, arra indított, hogy újabb békeajánlatot intézzek a nyugati hatalmakhoz. A nemzetközi és zsidó háborús uszítók közbelépésére elutasították. Az elutasítás alapja azonban már akkor is az volt, hogy Anglia még mindig reménykedett, hogy európai koalíciót mozgósíthat Németország ellen a Balkán és Szovjet-Oroszország bevonásával. Ezért határozták el Londonban, hogy nagykövetként Crippset Moszkvába küldik. Azt a világos megbízást kapta, hogy minden körülmények között vegye fel újra a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az angol—