Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A Balkán egy éve a közelmúlt tükrében (PÁLÓCZI HORVÁTH GYÖRGY)

Az első balkáni háború után Törökország és Görögország beleegyezett abba, hogy hat nagyhatalom londoni nagyköveti konferenciája döntsön a görögök által elfoglalt török szigetekről. Ez a konferencia Imbros, Tenedos és a Dodekanezosz kivételével az Égei-tenger szigeteit Görögországnak ítélte. De közben Törökország a második balkánháborúban visszaszerezte Drinápolyt és ami több, visszaszerezte önbizalmát. Ki is jelentette, hogy Khiosz és Mitiléne szigete szintén fontos biztonságához, ezért nem adja át Görögországnak. A törökök már háborúval fenyegetőztek Görögország ellen — olasz biztatásra, mert az egyezmény meghiúsulása további alkalmat adott a dodekanezoszi olasz megszállás fenntartására. Sir Edward Grey éppen, hogy erre ne adjon több ürügyet az olaszoknak, ragaszkodott Khiosz és Mitiléne Görögországhoz való juttatásához. Ellenkező hatást ért el azonban, mert a törökök teljesen Anglia ellen fordultak, a török-görög háború veszélye nem ült el, s a törökök nem bánták, hogy az olaszok bent maradtak egyelőre a Dodekanezoszban. S közben Németország teljesen megnyerte magának Törökországot. A török-görög háború helyett kitört a világháború, amelynek folyamán a szultáni török birodalom területét több titkos szerződéssel már előre felosztották: 1. 1915 márciusában Anglia és Franciaország beleegyezett abba, hogy Oroszország a háború után elfoglalja Tráciát, Konstantinápolyt, a Gallipoli félszigetet és a Boszporusz ázsiai partjait. 2. 1916 májusában újabb szerződés értelmében a háború után Oroszország kapja Török-örményország legnagyobb részét, Franciaország a sziriai partvidéket és Délkelet-Anatóliát, Nagybritannia pedig Dél-Mezopotámiát, s Haifa és Akka kikötőit a Földközi-tengeren. Ezt a szerződést úgy az olaszok, mint az arabok előtt eltitkolták. Az olasz diplomácia azonban értesült a dologról, tiltakozott, mire 3. az angol-, francia- és olasz miniszterelnök 1917 áprilisában St. Jean de Maurienneben kötött új titkos szerződésben már Olaszországot is bevette a zsákmányba. Eszerint Olaszországnak jut Délnyugat-Anatólia, Szmirna (Adalia és Konia városokkal) és ezenkívül Szmirnától északra is teremtenek egy olasz „érdekszférát". A szultáni török birodalomból még a szintén antant oldalon harcoló Görögországnak is meg kellett igérni nemcsak Macedóniát Bulgáriától, hanem még más területeket is. Minthogy az St. Jean de Maurienne-i szerződésbe bevették,