Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A Balkán egy éve a közelmúlt tükrében (PÁLÓCZI HORVÁTH GYÖRGY)

A BALKÁN EGY ÉVE A KÖZELMÚLT TÜKRÉBEN. írta: PÁLÓCZI HORVÁTH GYÖRGY. A Balkán, Európa hagyományos „puskaporos hordója", vagy „viharsarka", 1940-ben az új világháború második esztendejében, nagy és veszélyes nemzetközi feszültségek közepette Európának viszonylag legnyugodtabb sarka volt. Az év végén ugyan az olasz-görög háború formájában a „nagyháború" is behatolt végre a Balkánra; annak belső eseményeit mégis inkább az öszszebékélés, a közeledés és a barátkozás szelleme jellemezte. 1940. balkáni mérlegét elkészítve elsősorban az a kérdés vetődik fel, hogy ebben a döbbenetes eseményekkel zsúfolt, háborús esztendőben miért és miképpen sikerült a Balkán népeinek jobban normalizálni egymáshoz való viszonyukat, mint a háború előtt? Lehetséges volna talán, hogy a Balkán népei nem is olyan összeférhetetlenek és Európának ez a része csak annyiban viharsarok, amennyiiben a különböző nagyhatalmak egymással vetélkedő befolyásai azzá tették és azzá teszik? Annyi bizonyos, hogy 1939. szeptembere óta a nagyhatalmak befolyása bizonyos szempontból csökkent a Balkánon. Egészen 1940 végéig az volt a helyzet, hogy katonailag több nagyhatalom erős nyomást gyakorolhatott volna a Balkánra, ha akart volna, de ezt világpolitikai okokból nem tette. A nagyhatalmak épen távolabbi célok és más előkészületek miatt nem akadályozták a balkáni nyugalmat és annak balkánközi közeledésre való kihasználását, főleg azért, mert a háborúban szemben álló felek mindegyike azt remélte, hogy idővel, ha más események megváltoztatják a világpolitikai helyzetet: a szorosabb politikai egységbe kovácsolódott Balkánt tulajdon oldalukra tudják vezetni. A Balkán népei pedig felhasználták az alkalmat. Ezek a népek a mult század második felében szabadultak fel a szultáni igia alól s a két balkánháború, a világ-