Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - Magyar diplomácia az ország megcsonkításától az elszakított területek visszacsatolásáig (dr. HORVÁTH JENŐ)

területeinek Németországhoz való csatolását mondotta ki. A jegyzőkönyv aláírói a német és olasz, brit és francia miniszterelnökök, Hitler Adolf és Mussdlini Benito, Sir Neville Chamberlain és Daladier Edvárd voltak. E nevek felsorolásából kitűnik, hogy az egyezmény voltaképen olyan négyhatalmi megállapodás, helyesebben annak a négy hatalomnak a megállapodása volt, melyekkel Mussolini 1933-ban az európai békét kívánta megmenteni és békés megoldását kereste mindazoknak a vitás kérdéseknek és ellentéteknek, melyek az európai békét fenyegették. Akkor Benes azért buktatta meg a tervet, mert az nem zárta ki a revíziót; most végig kellett néznie, hogy a négy hatalom a revízió kérdésében egyezik meg. Benes tudta, hogy a békeszerződések szövegének, illetőleg területi határozatainak érintése a csehszlovák alakulat összeomlását fogja jelenteni. Valóban ez következett el akkor, mikor Csehszlovákiának cseh uralom alá kényszerített népei egymás után felszabadításukat követelték a cseh uralom vagy a cseh centralista kormányzat alól. A németek, magyarok és lengyelek a cseh uralom, a szlovákok és ruszinok a cseh kormányzat alól szabadulva viszont olyan mélyreható változás elkövetkezését engedték sejteni, mely a kisantant északi és déli tagállamai között áthidalhatlan szakadást eredményezett. A nyugati hatalmaik ettől kezdve Jugoszlávia és Románia szövetségére, valamint a balkánpaktumra építették számításukat; az északi területek német, magyar és lengyel érdekkörbe kerülvén, a lakosság ennek megfelelő átrendezést követelt. A magyar vonatkozású eseményeket Kánya Kálmán külügyminiszter a magyar országgyűlés képviselőházában, 1938. november 12.-én megtartott beszámoló beszédében akként adta elő, hogy az események lavináját a május 21.-én elrendelt cseh mozgósítás indította meg. Az vonta maga után egyrészt a csehszlovák állam népeinek megmozdulását és az önrendelkezési jog követelé-