Külügyi Évkönyv, 1941
TANULMÁNYOK - Magyar diplomácia az ország megcsonkításától az elszakított területek visszacsatolásáig (dr. HORVÁTH JENŐ)
A magyar kormány egyébként Apponyi javaslata óta állandóan és következetesen kitartott azon álláspont mellett, hogy a Duna^medence népeinek sorsa sem azok ellenére, sem azok nélkül nem dönthető el. Szemmelláthatólag a kisebbségi kérdés volt tehát az, amely őt a legjobban érdekelte, aminthogy ebben a tekintetben teljes igazolását jelentette a magyar felfogásnak az, hogy a párisi szerződések a kisebbségi kérdés helytelen kezelése folytán, a népek érdekeinek és akaratának mellőzése, megnyugvásuknak a párisi végzések részére való meg nem nyerésük, illetőleg ez utóbbinak lehetetlensége miatt omlottak össze. * Mindez természetesen még nem volt olyan tisztán előrelátható, amint az a párisi békeszerződések elmúlása után mindenki előtt világossá lett. Ami már a magyar békedelegáció munkája közben és a békeszerződés aláírása után is megállapítható volt, az volt, hogy a magyar kormány a Millerand-levélben, a Nemzetek Szövetségének alkotmánylevelében és az állandó nemzetközi bíróság statútumában tett ígéretekkel szemben a várakozás és reménykedés álláspontjára helyezkedik. Feltehetőleg élni fog azzal a trianoni szerződéstől megadott jogával, hogy a Nemzetek Szövetségében részére biztosított helyet elfoglalja és a szabad nemzetek társaságában, azok nyilvánossága előtt és az ő segítségükkel várja mindazoknak az ígéreteknek a beváltását, melyek a békeszerződéssel okozott igazságtalanság orvoslásával együtt a békeszerződésben megszabott területi elrendezés határvonalait módosítják. Semmi különös nem volt tehát ezek után abban, hogy a trianoni státuszkvóban érdekelt kormányok az egymás között megalkotott érdekközösség és fegyveres koalíció gondos kiépítése után a Nemzetek Szövetségének keretei között igyekeztek meghiúsítani azokat a várakozásokat, melyek a magyar kormányt jogosan bírták arra, hogy a Nemzetek Szövetségébe való felvételét kérje.
