Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Finnország

mint a jobb- és balpártok közötti viszonyban nem hoztak. A választásoknál ismét a nagy kormánykoalíciós pártok felé fordult a választók bizalma. A szociáldemokraták és az agráriusok nyertek, a svéd párt, a hazafias nemzeti és a nemzeti haladás pártja vesztettek mandátumokat. E pártok közül a választási kormány idejekor a svéd párt és hazafias nemzeti párt az ellenzékhez, a nemzeti haladás pártja a kormánykoalícióhoz tartozott. A svéd mandátumok csökkenése egyébként híven visszatükrözi a svéd kisebbség már évek óta tartó stagnálását. Az ország sorsdöntő óráiban a keletről jövő veszéllyel szemben a pártok és az egész finn nép teljes egységről tett tanúságot. Amikor pedig a finn-szovjet tárgyalások eredményre nem vezettek, s a Szovjetunió a fegyverekre bízta a döntést, a Cajancler-kormány lemondott és helyet adott egy új

r szélesebb alapokra fektetett kormánykoalícióból alakult kormánynak, a Ryti-kormánynak, amely a régi koalíciós pártokon (szociáldemokraták, agráriusok, progresszisták), kívül még a nemzeti unió pártjára (finn konzervatívok) és. a svéd pártra támaszkodott. Az új kormánykoalíció a parlamentben 190 tagot számlál, azaz az összes képviselők számának (200) 95%-át. A koalíciótól távoltartották magukat a szélsőjobboldali „hazafias nemzeti párt" (8 képviselő) és a kisgazda- és néppárt 2 tagja. Külpolitikában: Az év első 9 hónapjában Finnországban szigorú semlegességi politikát folytatott és ellenállt az annak megsértésére irányuló minden kísérletnek. Az év elején Németország kölcsönös megnemtámadási szerződés megkötését ajánlotta. A német javaslattal szemben a skandináv államok a máj. 9-én Stockholmban tartott külügyminiszteri konferencián foglaltak állást. F. az ajánlatot visszautasította azzal (máj. 16), hogy a Németbirodalom részéről nem érzi magát veszélyeztetve s ezért megnemtámadási szerződés kötését nem látja szükségesnek. A németszovjet-paktum megkötése azonban nem sokáig hagyott kétséget afelől, hogy ezzel a két nagyhatalom rivalizálása a Baltikumban, amiben F. is önállóságának egyik biztosítékát látta, megszűnt. A rövid idővel a paktum megkötése után kitört német-lengyel, valamint az európai háborúban F. szigorú semlegessége mellett tett deklarációt. A Szovjetunió a három balti állammal szemben követett expanziós politikájához híven F.-gal szemben is politikai követeléseket támasztott, amelyek megbeszélésére elsőízben okt.. 10-én indult el a finn delegáció Moszkvába. A Szovjetunió követelte Hangö, a nagy délfinnországi kikötő bérbeadását és a Lappohja-kikötő használatát a szovjet-