Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Észtország

É. ezévi külpolitikájában több, egymástól élesen elválasztott periódust kell megkülönböztetni. Az év elején É. fokozott figyelmet fordított szigorú semlegességi politikájának betartására és arra, bogy a balti államokon kívül oly államokhoz is közeledjék, amelyeknél adott esetben támogatásra számíthatott volna. Ezért É. az északi államokhoz való viszonyának ápolásán kívül Lengyelországhoz is közeledett, amelytől, megtámadása esetén, effektív segítségre számított. Semlegességi politikájához híven azonban visszautasította a Szovjetuniónak márc. 29-én felajánlott segítségét az ország megtámadása esetére, azzal a megokolással, hogy valamennyi szomszédjával jóviszonyban él és ezért sem támadástól nem tart, sem pedig idegen segítségre nincsen rászorulva. Aggodalommal töltötték el É.-ot az angol-szovjet paktumtárgyalások és pedig annál inkább, minthogy ezek a garanciatárgyalások az érdekelt államoknak a tárgyalásokból való kikapcsolásával folytak. Semlegességi politikáját kívánta szolgálni É., amikor a Németország által felajánlott megnemtámadási szerződéshez hozzájárult, mert ez a szerződés mintegy kiegészítését jelentette számára a Szovjetunióval már régebben megkötött hasonló egyezménynek. A német szerződést az észt parlament jún. 21-én ratifikálta. A szovjet-német paktum megkötése, majd Lengyelország bukása nem hagyott kétséget a balti államokban és így É.ban sem, állami létük veszélyeztetettségének felismerése tekintetében. Tartottak tőle, hogy a szovjet-német paktum kihatásaként Németország a Keleti-tenger felé irányuló szovjetorosz befolyás érvényesülésének nem fogja útját állani. Nem sokkal később egy kisebb jelentőségű esetből kifolyólag (az „Orzel" lengyel tengeralattjárónak a. tallinni kikötőből való menekülése szept. 18-án) a Szovjetunió az észt kormányt megvádolta, hogy segédkezet nyújtott a szökéshez s ez szolgáltatott okot a Szovjetnek az É.-gal szemben való fellépésre. ^lolotov külügyi népbiztos Selter külügymin.-t a történetesen befejezés előtt álló kereskedelmi szerződés aláírására szept. 24-ére Moszkvába hívta, amikor is Selterrel szemben É. függetlenségét érintő messzemenő politikai követeléseket támasztott. A követelések között szerepelt egy 25.000 főnyi szovjetorosz helyőrségnek É. egyes helyein való elhelyezése. Az észt államtanács (szept. 27—28.) eleinte a fegyveres ellenállás gondolatával foglalkozott, ele végül úgy döntött, hogy