Külpolitikai adatok az 1938. évről (Budapest, 1939)

Franciaország

egy középső csoport körüli tömörülése jellemzi. Ennek eredménye a központi hatalom tekintélyének fokozatos megerősödése és a parlamenti demagógia erejének csökkenése. A Chautemps-kormány a bérmozgalmakkal és a nyilvánvalóan politikai jellegű okkupációs sztrájkokkal szemben nem mutatott erélyességet és belügyminisztere inkább a szocialista párt- és osztályérdekeket képviselte, semmint az államéit. Maga a min.-elnök közvetítőszerepet vállalt pl. a párizsi községtanács és a városi alkalmazottak közt kitört törvénytelen bérkövetelési ügyben. Chautemps érezvén, hogy kormánya képtelen az ügyek továbbvitelére, jan. 14-én lemondott. Erre Blum kapott megbízást kormányalakításra. Általános meglepetésre Blum egy a kommunistáktól a mérsékelt jobboldalig menő kormány alakítását kísérelte meg, sikertelenül. A TT. Chautemps-kormányban már egy tárca sem jutott szocialista kézre, bemutatkozásánál azonban ennek dacára rekordtöbbséget kapott, Chautemps az új munkás-kódex tárgyalásánál nehéz helyzetbe jutott, mert a népfront helyett még nem fejlődött ki olyan parlamenti alakulat, mely az új többséggel való kormányzást lehetővé tenné és a kormány helyzete attól függött, hogy a szocialisták és kommunisták miként szavaznak. Március elején már élesen jelentkezett a demagóg szellemű szociális törvényhozás, valamint a feszült külpolitikai helyzet által megérlelt pénzügyi krízis. Chautemps bátortalan kísérletet tett, hogy pénzügyi teljhatalmat nyerjen a parlamenttől, de a nehézségek láttára újra lemondott és az „Anschluss" megvalósításának másnapján Blum alakította meg második kormányát. A Blum-kormányt a szenátus nyilt ellenségeskedéssel fogadja és mikor az a pénzügyi krízis elhárítása céljából messzemenően marxista szellemtől áthatott javaslatokat tesz, Caillaux vezetése alatt erélyesen szembeszáll vele és leszavazza. Két nap múlva megalakul a Daladier-kormánv, miután a szocialista nemzeti tanács elvetette volt ugyan az abban való részvételt, de annak támogatását lehetővé tette. A Daladier-kormány azonnal erélyes intézkedéseket tett a helyzet javítására. Ápr. 12-én július végéig szóló pénzügyi felhatalmazást nyervén, máj. 4-én a frankot 8—9%-kal devalválja, azt ezen értékében stabilizálja és ötmilliárdos nemzetvédelmi kölcsönt bocsát ki, amelyet máj. 16-án teljes egészében lejeg3^eznek. A munkásosztály jogos érdekeit kímélve, a kormány nyiltan felveszi a harcot a kommunisták ellen és az ú. n. okkupációs sztrájkok letörésében határozott erélyt mutat. A szocialista párt jún. 4—7-i rovan-i kongresszusán ennek dacára kimondja, hogy a kormány megbuktatása nem felel meg a párt érdekeinek. Ebből nyilvánvalóvá vált a munkásság kijózanodása, ami a belső megerősödésre vehető munka megindulását ismét lehetővé teszi. Jún. 10-én a pénzügymin.