Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Olaszország

Külpolitikában: Olaszország külpolitikájában az elmúlt évben is a világnézeti szempont dominált, de Mussolini megmaradt reálpolitikusnak. Az etiópiai császárság elismerésének kérdése a külállamokkal való viszony megítélésében továbbra is fontos szerepet játszott. Olaszország és a Népszövetség közti viszony egyre feszültebbé vált. Az abesszin hódítás elismerésével szemben tanúsított elutasító álláspont és a spanyol események kapcsán észlelhető olaszellenes megnyilatkozások végül is arra vezettek, hogy Olaszország az antikomintern paktumhoz való csatlakozás után dec. 12-én kilépett úgy a Népszövetségből, mint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalból. Schuschnigg osztrák kancellár április második felében Velencében megbeszélést folytatott Mussolinival. A római jegyzőkönyvek alapján álló osztrák-olasz gazdasági kapcsolatok az olasz devízahelyzet miatt változásokat szenvedtek: az év végén Olaszország felmondta a semmeringi egyezményt és megszüntette a devízacsúcsot. Az olasz-német együttműködés bensővé válása az államférfiak sorozatos és kölcsönös látogatásában szemléltetően is megnyilvánult. Egymásután tettek látogatást Olaszországban Göring, Neurath, Blomberg, Hess és Himmler. Legnagyobb jelentőséggel bírt Mussolini németországi látogatása szeptemberben, bár ez alkalommal írásbeli megállapodás nem jött létre s a két vezér csupán békeszólamot intézett a világ összes népeihez. A német-olasz együttműködés utóbb Olaszországnak az antikomintern paktumhoz való csatlakozásával nov. 6-án újból írásos kifejezést is nyert. A két ország a világpolitika összes kérdéseiben karöltve járt el. Kollaborációjuk különösen a spanyol-kérdés egyes fázisaiban volt nyilvánvaló. Az olasz-francia viszony teién változás, illetve javulás nem volt észlelhető; az ellentétek úgy a Népszövetségben, mint a benemavatkozási bizottságban állandóan mutatkoztak. A nemzetközi sajtó megítélése szerint a francia külpolitika gyengítését célozta a Jugoszláviával való kiegyezés is. Minthogy a francia kormány az olasz király etióp császári címének a megbízólevélben való elismerését elkerülendő, továbbra is vonakodott Rómába nagykövetet küldeni, az év végén Olaszország is visszahívta párizsi nagykövetét s azóta ott ügyvivővel képviselteti magát. Az olasz-angol kapcsolatokra átmenetileg jó hatással volt az év elején kötött földközitengeri egyezmény, „genfiemen agreement", mely feloldotta a két ország közt másfél év óta fennálló feszültséget. Az exnégusnak az angol koronázásra való meghívása, Mussolini líbiai utazása és az olasz sajtótudósítóknak Londonból való visszahívása azonban ismét kiélezte a helyzetet. Fokozták utóbb a feszültséget a Földközi-