Külpolitikai adatok az 1935. évről (Budapest, 1936)

Lettország

pártok megszűnnek, a képviselők és szenátorok számát csökkentették. 444 képviselő helyett 208, 111 szenátor helyett 96 van az új parlamentben. A választások a választók gyér érdeklődése mellett folytak le. Slawek min.-elnök lemondását ezzel a ténnyel hozták összefüggésbe, mivel az új választási törvény létrehozásában élénk részt vett és a közönség tartózkodását maga elleni állásfoglalásnak tekintette. A belpolitikának jelentős eseménye volt, hogy a kormánynak sikerült az ukránokkal egy modus vivendi-t létesíteni, amely a feszültség csökkenéséhez vezetett. Ezen megegyezés alapján az u. kisebbség 16 képviselőt hozott be a parlamentbe és lehetővé vált a Pieracki gyilkosai elleni per szenvedélymentes letárgyalása. A 300 millió zloty-s költségvetési deficit eltüntetésére szükségrendeleteket hoztak. Szintúgy a kartellek letörésére és a mezőgazdaságnak olcsó hitelek útján való megsegítésére. Dec.ben igen széleskörű amnesztia-törvényt hoztak, mely azonban az emigrált ellenzéki vezérekre nem vonatkozik. Az év végén a régi ellenzéki pártok — bár a parlamentben képviselve nincsenek — ismét aktivitást fejtenek ki. Külpolitikában : L. külpolitikája megmaradt az előző években követett irányvonalon. Németországgal továbbra is ápolta a jószomszédi viszonyt, de kitartott a francia szövetség mellett is. A keleti paktummal szemben elfoglalt elutasító magatartását fenntartotta, de a német felfegyverkezést elítélő határozathoz Genfben hozzájárult. A középeurópai paktumtervezettel szemben érdeklődést mutatott, ezen kérdésben a jogegyenlőség elvét vallja és az assistance mutuelle felvételét nem óhajtja. Az olasz—abesszin konfliktus következtében hozott genfi szankciós határozatokhoz L. hozzájárult, de azoknak enyhe alkalmazására törekszik. L.—orosz viszonylatban meglehetős nyugtalanság volt észlelhető a sajtóban, ami az orosz—csehszlovák és oroszfrancia szerződések megkötésére, továbbá az orosz—román szerződéskötésről szóló hírekre volt visszavezethető. A »Gazeta Pólska« tudósítóját Moszkvából kiutasították, amit 1. részről retorziók követtek. A 1.—csehszlovák viszonyt az egész éven át folyó kölcsönös sajtótámadások jellemzik, amelyek csak az év végén csillapulnak, midőn a sziléziai lengyel kisebbségek helyzetét illető írásbeli tárgyalások indulnak meg és Slavik volt csehszlovák belügymin. nyer kinevezést a már hosszabb jdő óta üresedésben lévő varsói követi állásra. Román viszonylatban a 1. közvéleményben nyugtalanságot keltettek Titulescu tárgyalásai Litvinovval. A 1.—román garanciaszerződést nem mondták fel, és így az automatikusan öt évre meghosszabbíttatott.