Külpolitikai adatok az 1934. évről (Budapest, 1935)

Jugoszlávia

megegyezni, hanem saját csoportjaikon belül is harcokat vívnak. Politikája a jugoszláv nemzeti pártra támaszkodik. A v. radikális párttal való megegyezésre irányuló többszörös kísérletek nem járnak sikerrel. Elégedetlenséget okoztak a felmerült panama-botrányok. Márc.-ban a képviselőházban súlyos vádak hangzanak el egyes vezető tisztviselők, főleg Radivojevic közieked. min. ellen, aki a vádak szerint egyes francia társaságokkal az államra előnytelen szerződéseket kötött és ezért sápokban részesült. A Nemzeti Bank kormányzóját, Bajloni-t és igazgatóságát azzal vádolják, hogy önmaguknak kölcsönöket folyósítottak. Erre következett be az Uzunovic-kormány ápr. 18-i lemondása és újjáalakítása. Aug.-ban újabb megvesztegetési botrány kerül nyilvánosságra (a nasici Vállalat botránya), amelybe igen sok tisztviselőt és Maksimovic igazs.-min.-t keverték bele. Sándor király meggyilkolása után Uzunovic sikertelen kísérletet tesz egy, a király végrendeletétől eltérő módon összeállított régenstanács alkotására, majd okt. 20-án lemond, de a régenstanács ismét neki ad megbízást. Ezután a közvélemény figyelmét teljesen leköti a Magyarország ellen megindított sajtóharc, valamint a népszövetségi panasz ügye. A kormány mesterségesen szítja a »háborús hangulat«-ot és a háború veszélyének látszatát igyekszik kelteni. A népszövetségi tanács határozatával a sajtó nem volt megelégedve. A minisztertanács köszönetet mond a szövetséges hatalmaknak Genfben nyújtott támogatásukért, de Jevtic külügymin. genfi működése felett nem fejezi ki megelégedését. Jevtic erre lemond, de a kormányválságból győztesen került ki és hosszas tárgyalások után, melyek során koalíciós kabinet alakítását kísérelte meg, végre a diktatórikus régime és az egységes J. alapján álló kormányt alakít. Sándor kiráiynak és a kormánynak azon törekvése, hogy egyes horvát személyeket a jugoszláv centralizmus eszméjének megnyerjenek és a horvát mozgalmat leszereljék, nem járt sikerrel. Superina szenátor szemére vetette a diktatúrának, hogy J. jelszava alatt a valóságban Nagy-Szerbiát iparkodik megvalósítani, a horvátokkal úgy bánik, mint egy legyőzött nemzettel, a közigazgatás a lakosságot terrorizálja és kiszipolyozza, a horvátországi vasutakat és utakat hagyja tönkremenni stb. Szerinte ennél még a magyar régime is demokratikusabb volt és érthető, ha az elégedetlenség merényletekben nyilvánul meg. A horvát kérdés ismét számos bűnpernek képezte tárgyát. Neudorfer min. gyilkosait, szintúgy a király ellen 1933 dec.ben megkísérelt Oreb-féle merénylet bűnöseit halálra ítélték. Utóbbi per alkalmával az olaszországi horvát »ustasa« (felkelő)táborok dolgát szellőztették. Júl.-ban tárgyalták 30 horvát ügyét, akik a magyarországi jankapusztai »ustasa-táborban«