Külpolitikai adatok az 1933. évről (Budapest, 1934)

Olaszország

Képviselőház : Választások 1929 márc. 24-én a fascista lista alapján. (A választók csak igennel vagy nemmel szavazhatnak), 5 évre. 400 tagja van. Elnöke Giovanni Giurati. Változások az év folyamán: Kormányban : Gazzera tbk. hadügymin. júl. 22-én lemondván, tárcáját Mussolini vette át. A fenti összetételű kormány nov. 5-én jött létre. Kimaradtak belőle Sirianni tengerészeti és Balbo légügyi miniszterek. Parlamentben : A halálozások folytán megürült szenátori székek az év végén csoportos kinevezéssel tölttettek be. Fontosabb események az év folyamán : Belpolitikában : A kormány összetételében előállt változások a belpolitika irányára befolyást nem gyakoroltak. A katonai tárcáknak Mussolini kezében való újbóli összpontosítása a fegyveres erők különböző részeinek nagyobb összhangban való működését és a takarékosságot célozták. Az állami beruházási programm, mely az év folyamán valósult meg, 2.400 millió líra költséggel 3000 új közművet létesít. A fascistapártba való további tagfelvételt beszüntették. A gazdasági válsággal összefüggő jótékonysági akció keretében a párt igen nagyfokú segélyezéseket végzett. A korporációk nemzeti tanácsának nov.-i közgyűlése foglalkozott az új korporációs törvényjavaslattal, mely a testületeknek nemcsak javaslati és ellenőrzési, hanem törvényhozási jogot is ad. Mussolini záróbeszéde szerint ez a törvény »halálra ítélte a politikai parlamentarizmust. A gyarmatokban a kormány tevékenységét főleg az adminisztráció fejlesztésére és a termelés fokozására irányította. Badoglio afrikai főkormányzó tisztét Balbo marsall v. légügyi min. vette át. Az év folyamán hozott törvények közül fontosabbak az ipari munkaidő szabályozásáról, a fascista népjóléti intézmény felállításáról és az exportborok állami márkázásáról szólók. Az állami múzeumok belépti díjait ismét visszaállították. Külpolitikában : O. az év folyamán az európai egyensúly és kollaboráció előmozdítására törekedett és ezirányban többször közvetítőleg lépett fel. A Mussolini elgondolása alapján tervezett és júl.-ban Rómában aláírt angol-francia-német-o. »négyhatalmi paktum« is ezen igyekezetnek felel meg. A paktum az eredeti tervnek békerevíziós és az európai államok egyenjogúsítására Vonatkozó részeivel szemben végleges alakjában lényeges engedményt képvisel a francia álláspont irányában. A leszerelési kérdésben O. sikertelenül igyekezett oly plattformot létrehozni, mely az ellentétes álláspontokat összeegyeztetné.