Külpolitikai adatok az 1933. évről (Budapest, 1934)

Jugoszlávia

Parlament: Kétkamarás rendszer. Szenátus: 28 a király által kinevezett és 46 a képviselők, báni tanácsosok, polgármesterek és községi bírák által bánságonként választott tagból áll. Elnöke Ljubomir Tomasic. Képviselőház (Skupátina): Választások 1931 nov. 8-án, 4 évre. A képviselők száma 315, akik mind a jugoszláv nemzeti párthoz tartoznak. Ellenzéki parlamenti pártok nincsenek. Bizonyos ellenzéki tevékenységet csak az 5 tagú horvát »parasztklub« fejt ki. Változások az év folyamán : Kormányban : A földmívelésügyi tárcát máj. 8-án Ljubomir Tomasic vette át Demetrovictól, de okt. 20-án Srskicnek adta át. Colak-Antic ideigl. udvari miniszter ismét elfoglalta jan.-ban bukaresti követi állását. Helyébe Antié került. Jún.-ban Andjelinovic tárcanélküli miniszter lett. Parlamentben: A »jugoszláv radikális parasztdemokrácia« nevü állampárt a »jugoszláV nemzeti párt« nevet vette fel. Fontosabb események az év folyamán : Belpolitikában: Az évet a diktatúra megerősödése jellemezte. A horvát paraszt-demokrata koalíciónak múlt nov.-i zágrábi pontozatait követőleg a parlamenten kívül álló pártok egymásután leszögezték a diktatúra ellen irányuló programmjaikat. így a radikális, demokrata és földmíves, szlovén népés bosnyák muzulmánpártok. Ennek megtörténtével a kormány ezen pártok vezetőit részben konfináltatta (Korosecet, Maőeket) részben elítéltette (Spahot, Hrasnicát), az ó-szerbeket pedig megintette (JoVanovic, Davidovic). A horvát parasztpárt vezérét, Maéeket az államvédelmi bíróság később 3 évre elítélte és Maéek Mitrovicán börtönbe került. Ezen tényekkel egyidejűleg egyéb intézkedések a külháború rémét idézték a lakosság elé, ami a figyelmet azokról elterelte. A belpolitika terén ezek után szélcsend állott be. A kormány az állampárt népszerűségének növelésére népgyűléseket rendezett, így Nisben, Újvidéken és Sarajevóban, ezek azonban eredménytelenek voltak. Az állampártot a kormány átkeresztelte és jóváhagyta az integrális jugoszlávizmus alapján álló radikális szociális, valamint a jugoszláv néppárt alapszabályait, a történelmi radikális párt megalakulási kérelmét azonban elutasította. A községi választások a kormánynak nagy többséget hoztak.