Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009
324 B Magyar Külpolitikai Évkönyv • 2009 lében, Temesváron. Ott épül a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégió, amely mintaszerű megoldásokkal szolgál. Rég kiiktatott és a három országon át kanyargó vasútvonalat állítunk helyre; közös betegbiztosítási kártyát fogunk bevezetni a régióban dolgozóknak, és számos más jó ötlet működik. Romániával talán valamelyest mérséklődtek a problémák. Most legutóbb a dekoncentrált államigazgatási szervezetek nagyrészt magyar tagjainak az eltávolítása okozott gondokat. Ugyanakkor például közös érdekeink vannak az ukrajnai kisebbségi nyelvhasználat és oktatási szabályokkal kapcsolatban, amely egyaránt érinti a román és a magyar kisebbséget Ukrajnában. Azt tervezzük most a román kollégával, hogy együtt lépünk fel ebben az ügyben Ukrajnában. A fő problémánk, mint már többszörösen elhangzott ma reggel: Szlovákia. Megfogalmaztuk ott is május közepén a kapcsolatok új fejezetének tartalmát. Erre megértek a feltételek, mert nagyon sokan nagyon sokat tettek a dunaszerdahelyi incidens után parlamenti és kormányzati szinten. Öt parlamenti vegyes bizottság létesült, tizenkét kormányközi vegyes bizottság; ezeknek a túlnyomó része aktív tevékenységbe fogott. Tehát úgy tűnt, hogy van mire építenünk, megfogalmaztuk az új elveket. Nem mi tértünk el tőle. Gondot okoz az államnyelv-törvény módosítása. A megoldást nemzetközi szervezeteknél keressük. Első helyen az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának szakvéleményére tudunk támaszkodni; úgy tűnik, hogy ezt általában elfogadják, a szlovákiai magyar kisebbség és a nemzetközi közvélemény is szimpátiával fogadta. Mi a bajunk az államnyelv-törvény módosításával? Az egyik az, hogy furcsa módon mintha egy görbe tükröt - a képet megfordító tükröt - látnánk: a többségi nyelvet védi a kisebbségivel szemben, holott ez fordítva szokott lenni és úgy lehet indokolt. A másik az, hogy túl mélyen avatkozik be a mindennapi életbe - tömegközlekedés, kereskedelem -, és különösen nehéz helyzeteket vetíthet előre az oktatásba és az egészségügybe való hatalmi beleszólás a nyelvhasználatot illetően. A legfőbb gondunk pedig az, hogy szankcionál. Egy olyan skálán szankcionál, ami egyébként hatósági eljárásokban is szokatlan: a skála egytől ötvenig terjed, tehát egyes erősségű és ötvenszeres erősségű bírságot lehet kiszabni; miközben a végrehajtási utasítások sehol nem láthatók, tudniillik hogy ki és miként fogja elbírálni a tényállást, hogy melyik tartozik mondjuk egy kettes súlyosságú kihágásba, és melyik esik a 46-os erősségű büntetésbe. Nos, ezek a leggyengébb pontjai ennek a törvénynek. A megoldás az lenne, hogy az államnyelv-törvény - az államnyelv védelme egyébként jogos törekvés, ezt a franciák is, mások is megteszik -, ám hozzátartozna egy kisebbségi nyelvtörvény. Szép lenne, ha a kettő együtt lenne, és egy kisebbségi törvény lenne az igazi megoldás. E felé próbálja a nemzetközi vélemény is terelgetni szlovák barátainkat.
