Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009

324 B Magyar Külpolitikai Évkönyv • 2009 elnöke, hogy legyenek közös kormányülések, mint az összes többi partnerországunkkal, hogy a rengeteg kérdést, ami energiapolitikában, az lpoly-hidakban, közös utakban, közös vállalkozásokban, ipari parkokban, kulturális együttműködésben megvannak, azokat előre tudjuk végre mozdítani. És ennek akadályai ezek a belpolitikai alapú, belpolitikailag motivált negatív lépések. És végül mondjuk ki azt, hogy ez a dolog nemcsak a szlovákiai magyaroknak, a szlovák-magyar kapcsolatoknak árt, hanem árt a szlovákiai szlovákoknak is, hiszen egy békétlen ország, egy belsőleg megosztott ország képét vetíti előre. És mi - hadd mondjam azt, magunkra hivatkozva, senkit nem kioktatva, hanem a saját példánkról beszélve - mi saját magunk tapasztaltuk meg, hogy egy békétlen ország képét sugározva kifelé mennyi veszteséget lehet elszenvedni a nemzetközi megítélésben és otthon is. Ez nem jó. Magyarország nyitott arra, hogy ezekben a problémákban is a megoldást keresse, a megoldás részesei szeretnénk lenni itt is, nem a probléma részesei. De dolgunk, feladatunk, küldetésünk a mindenkori magyar kormánynak, hogy a magyar kisebbségeket a szomszédos országokban ugyanazok a jogok illessék meg, mint amilyen jogokat itt, Magyarországon biztosítunk az itt élő kisebbségeknek. Bocsánatot kérek azoktól a kollégáktól, akiknek a működési területéről most nem beszéltem. így is jelentősen túlléptem a nekem szánt időt, ezért is elnézést kérek. De muszáj még két dologról beszélnem. Mindjárt összeomlik alattam ez a pult, lehet, hogy ez figyelmeztetés volt. Az egyik a külügyminiszter. Elmondtam, az a célom, hogy a kormányomban egy erős, világos, érthető külpolitikát folytató, nagy erővel, nagy önállósággal működő Külügyminisztérium legyen, amely egységes elvek és értékek szerint képviseli Magyarországot, a magyar külpolitikát külföldön. Tudom, hogy sokakat megijesztett, helyenként fájdalmasan érintett az a racionalizálás és költségmegtakarítási program, amelyet a Külügyminisztériumnak is végre kellett hajtani, mint minden más minisztériumnak. De talán jó tudni, jobb tudni a biztos rosszat, mint elhúzódva várni a bizonytalanra. Szokták mondani: jobb a borzalmas vég, mint a borzalmak vég nélkül. Én azt gondolom, hogy a külügyminiszter úr nagyon világos átalakítási programot tett le. Mindenki tudja, mi fog történni ezen a területen és azt is, hogy meddig kellett elmennünk a költségtakarékosságban ahhoz, hogy az alapvető külügyi érdekek ne sérüljenek. Most viszont azt kérem, ha a bizonytalanságnak vége, a Külügyminisztériumban is tegyenek meg mindent azért, hogy egy teljesítményelvű, teljesítményalapú működés alakuljon ki. Ahhoz, hogy azt a meccset megnyerjük, amiben Magyarország most van, hogy visszafordítsuk azt a percepciót, amiről beszéltem, hogy pozitív képet alakítsunk ki Magyarországról, és hogy en-