Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
Visszatérve Európára, hadd mondjak még Koszovóról egy mondatot! Koszovó alapvetően európai kihívás. Azt tudom mondani magunknak, hogy ha az Európai Unió nem képes kellő hatékonysággal és hatásfokkal hozzájárulni a koszovói rendezéshez, akkor hosszú időre be fog bizonyosodni, hogy a közös kül- és biztonságpolitika - ami minden vágyunk, és én ennek elmélyítésének a pártján állok - illúzió. Nem lehet várni az Egyesült Államoktól, hogy a koszovói kérdésben ő vállalja a főszerepet. Ebben a főszerepet az Európai Uniónak kell vállalnia. Minden országnak külön-külön is. Magyarországnak ezer és egy oka van, hogy okosan, segítő szándékkal és támogatólag figyelje az eseményeket. El kellene kerülni azt, hogy miközben a koszovói rendezésre fordítjuk energiáinkat, aközben új típusú bizonytalanságokat idézzünk elő a térségben. Nemcsak Koszovót kell nyugalomban tudnunk, hanem az egész térséget, és a térségen belül Szerbiát is. Rendkívül fontos az, hogy miközben megoldunk egy gondot, ne állítsunk elő egy másikat. Ezért aztán jelentős erőfeszítéseket kell tenni a következő hetekben, hónapokban, hogy a dolgot a maga összefüggéseiben lássuk. Végül egy mondatban hadd utaljak Schuster elnök úr tegnapi megjegyzésére, amit nagyon felelősnek gondolok, és köszönöm szépen azt Elnök úrnak. Nézzék, Európának ez a térsége nemigen érthető azok számára, akik nem ismerik e térség történelmét. Itt állandóan összegabalyodtak népek, vallások. Történelmünk tele van szomszédi háborúskodással, tele van indokolatlan, a nemzeti felsőbbrendűség által gerjesztett konfliktussal. Nagyon könnyű ebben a térségben nacionalistának lenni, ahhoz őszintén szólva nem kell nagy bátorság. Sőt, azt gondolom, hogy ebben a térségben a radikalizmus és a nacionalizmus a gyávák fegyvere; azoké, akik nem mernek kellő nyitottsággal fordulni a szomszéd népek irányába, akik valamilyen hóbortos, önző, felsőbbrendű nemzeti álláspont fogságában élnek, akik annyi bajt okoztak már ennek a térségnek, hogy megszámolni sem lehet. Csak egy dolog lehetséges: a Kárpát-medence, a Duna-medence népeinek okos, egymást respektáló, demokratikus, nyílt együttműködése. Ennek az Európai Unió nagyon-nagyon jó kerete - azzal együtt is, hogy önmagában az unió nem oldja meg a kérdést. Az unió az a keret, a jobb lehetőség, mint bármi más, ami volt a történelemben. Én e tekintetben erősen uniópárti vagyok. De a dolgot itthon kell elvégezni. Nem Brüsszel fogja megoldani azokat a vitákat, amely viták időnként nemzetiségi politikában vannak ebben a térségben. Kétoldali érzékenységre van szükség. Ennek a térségnek a nemzetállamai nagyon sokáig, nagyon sokszor nem élveztek függetlenséget és önállóságot. Emellett ennek a térségnek a nemzetállamai közül egyik-másik történelmi értelemben rendkívül fiatal. Muszáj, hogy legyen nyitottság bennünk, hogy értsük: ezek a fiatal nemzetállamok másfajta érzékenységgel rendelkeznek. Nagyon nehéz a demokratikus átmenet. Itt „kioktatni" egymást rendkívül könnyű. Azt gondolom, hogy először is magunknak el kell végezni a leckét; azt a leckét, ami nem megy könynyen: belül demokratává válni mindegyikünknek, személy szerint külön-külön is, 354
