Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

és „egy" értékű változókban gondolkodunk - tudniillik hogy vagy unió-tag valaki, vagy nem unió-tag —, hanem létezhetnek a teljes jogú tagságtól, az uniótól való független nemzetállami létig akár több fokozatú átmeneti partnerségi kapcsolatok intézményesítetten . * Európa számára most több kihívás létezik egymás mellett. Nem lehet megkerülni, hogy az egyik természetesen Oroszország. Azt gondolom, az az érdek, hogy Oroszországgal Európa nyitott stratégiai együttműködésben létezzen. Ez az érdek. Oroszország nehéz és bonyolult utat járt be az elmúlt tizenhét évben; ez az átalakulás érinti a politikai rendszert és a gazdasági rendszert. Ennek az átalakulásnak egyes jegyei nagyon hasonlítanak arra, amit az Európai Unió egyes országaiban, vagy a legtöbb országában mi vallunk, más jegyei pedig attól különbözőek. A sajátos orosz történelem és fejlődés okán biztos, hogy tartósan lesz különbség a demokrácia-felfogás, az emberi jogokról való gondolkodás tekintetében Oroszország és az Európai Unió között. Az Európai Unió álláspontját és érvelését osztva azon kell dolgozni, hogy nyitott dialógus maradjon fent, olyan dialógus, amely nem a kioktatásra, hanem a megértésre próbál épülni. Kritika bármelyik oldalról lehet és van a másik felé. Nem a felsőbbrendűség valós vagy feltételezett hitéből indul ki, hanem abból, hogy nagyon jól tudjuk: ennek a hatalmas nagy térségnek a fejlődése nagyon különböző volt az egyes országokban. És ennek természetesen vannak máig ható következményei. Szeretném még egy értelemben mondani: Oroszország egyre határozottabban kér helyet a világpolitika alakításából. Oroszországot növekvő nemzeti önbizalom és öntudat jellemzi. Ezt a növekvő önbizalmat és öntudatot részben alátámasztja az országnak az a belső megerősödése, amelynek egyik forrása nyilvánvalóan az értékesített energiából származó fantasztikus bevétel. Oroszország tartalékai akkorák, hogy dobogós helyet foglalhatnak el e tekintetben a világon. Úgy látom, hogy Oroszország is próbálgatja, mi is az ő új szerepe; és úgy látom, a világ is ízlelgeti, hogy hogyan kell Oroszországgal együttműködni ebben a helyzetben. Az elmúlt időszakban konfliktusokról hallottunk többet. Én mind a két oldalon látok egyfajta túlérzékenységet és hajlamot arra, hogy túlreagáljanak lépéseket. Ismétlem: mind a két oldalon. Van hajlam arra, hogy a kölcsönös félelmek igazgassák a politikát. Úgy látom, az indokoltnál kevesebb a nyitottság arra, hogy közös megoldásokat keressünk. Bennünket arra tanított meg a XX. század, hogy sem Európában, sem a világon nem képzelhető el hosszú távú stabilitás és nyugalom anélkül, hogy Oroszországon belül is stabilitás és nyugalom legyen. Oroszország és a világ kapcsolatának alapvetően nem a bezárkózásra, hanem a nyitott együttműködésre kell épülnie. Határozottan ellenzek minden olyan politikát, amely bármifajta izolálásra épül. Akik be akarják zárni a másikat, azok előbb-utóbb önmagukat zárják be ebben a rendszerben. 352