Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
ágak versenye; az államok, továbbá a régiók között pedig az alkalmazkodás versenye. Az emberek saját tapasztalataik, másrészt a média figyelme folytán a klímaváltozást közügyként fogadták el. Vagyis a korábbi kétely és kritika helyett a veszélyhelyzet általános elismerést nyert. Ennek ellenére úgy látszik, a politika nehézségei ugyanazok maradtak: a gazdasági érdekekkel szemben nincsen elég ereje. Az UNEP múlt héten közétett jelentése, a Globális Környezeti Áttekintés (GEO-4) döbbenetes példákkal szemlélteti, hogy a természeti erőforrások megőrzése, helyreállítása és fenntartható kezelése érdekében kifejtett erőfeszítések felgyorsulásuk ellenére sem tudják utolérni a természet kizsákmányolásának gyorsulását. Például a tengeri halászat mai ütemével az óceánok 2050-re kiürülnek - míg a jelenlegi természetvédelmi intézkedések csak 2085 után tudnák elérni céljukat. Eredmény ebben a helyzetben, hogy az egyes globális szereplők az egyoldalú intézkedések mellett döntöttek, idén az Európai Unió, a káros anyagok kibocsátás-csökkentése és alternatív energiatermelés terén. Az USA Legfelsőbb Bíróságának egy ítélete is kimondta ezt az elvet. További pozitív változás, hogy a klímaváltozás ügyét már összefüggésben szemlélik a globális szociális problémákkal, a világ nagy részének szegénységével, és az államok közötti fejlettségi szakadékkal. A World Science Forum is külön szekciót szentel a gyorsuló gazdaságoknak. Nem véletlen, hogy a GEO Yearbook egyértelműen ökológiai és szociális hanyatlásról beszél. Világossá kell tenni, hogy minden további lépésnek a gazdasági és társadalmi fejlődésben alapvető szempontja, hogy az ökológiai erőforrások fenntartását és emellett perspektivikusan a gazdasági és ökológiai javak méltányosabb elosztását szolgálja-e. Az egyes államoknak sem szabad technikai kérdésre szűkíteniük a környezetvédelmet; ellenkezőleg: különösen széles feladataik vannak. Hiszen, ha őszintén elfogadja egy állam, hogy radikális változásra van szükség, akkor a gazdaság ilyen értelmű szabályozása mellett a közoktatástól kezdve - a közmédián át - a saját példamutatásáig minden eszközzel a jelenlegi termelés és fogyasztás fenntarthatatlanságát, és a szükséges változást kell hitelesen képviselnie. A klímaváltozás jelei sokkal nyilvánvalóbbak az európai lakosság számára, mint például az ivóvízkészletek szűkössége, a talajok leromlása, a biodiverzitás csökkenése, a fajok kipusztulása, vagy akár a Föld népességnövekedésének problémája. Nem elegendő tehát csak a klímaváltozással foglalkozni. A „környezetvédelem" komplexitása azonban túlmegy a gazdasági és társadalmi, akár igazságossági kérdések összefonódott voltán. Számomra ezek a kihívások az ember helyének újra meghatározását követelik meg a világban. A természeti környezetről beszélünk, de saját magunkért, túlélésünkért és méltóságunk megőrzéséért is viseljük a felelősséget. Ugyanakkor nemcsak a külső, környezeti körülmények miatt érkeztünk határkőhöz. A biológia, az orvostudomány, 339
