Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
teljesüléséhez. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztési együttműködésben szükség van a hatékonyabb komplementaritásra, koordinációra és koherenciára. Elkötelezettek vagyunk, hogy minőségi változtatásra vállalkozzunk a magyar külpolitika hatósugarát illetően, miután teljes mértékben integrálódtunk az Európai Unió és a NATO struktúráiba. A világ minden táján láthatóbbá kívánjuk tenni politikánkat és jelenlétünket: aktív fejlesztési együttműködéssel és segélyezéssel is, valamint az ENSZ szervezeteiben való megerősített jelenléttel. Szilárd elhatározásunk különös figyelmet fordítani arra, hogy együttműködési politikánk földrajzilag kiegyensúlyozottabban alakuljon, beleértve Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országait egyaránt. Az Afrikával kapcsolatos segélyezési erőfeszítéseink és gazdasági kapcsolataink fokozása új korszakot jelent e földrésszel való kapcsolatunkban. Készek vagyunk továbbá további felelősséget vállalni a különböző nemzetközi fórumokon. Ambícióinkat legjobban az testesíti meg, hogy a 2012-2013as periódusra jelentkeztünk a Biztonsági Tanács nem-állandó tagjának. Az általunk kívánt tagságot olyan lehetőségnek fogjuk fel, amelynek révén valamennyi partnerünkkel konstruktív együttműködésre tudnánk lépni közös céljaink elérése érdekében, a közös érdekek és értékek alapján. * Engedjék meg, hogy a továbbiakban napjaink néhány legégetőbb külpolitikai kérdésével foglalkozzam! Országomnak és Európa egészének is kiemelkedően fontos kérdés a Balkán régión belüli béke és stabilitás. Koszovó jövőbeli státusának kérdése ugyan nemzetközi figyelmet követel, tudatában vagyunk annak, hogy Koszovó ügye olyan kihívás, amelyet elsősorban Európának kell megoldania. Mindazonáltal az Egyesült Nemzetek Szervezete az eddigiekben is kulcsfontosságú szerepet játszott a folyamatban, és reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, amíg csak a megfelelő megoldást meg nem találják. Az Európai Uniónak kétségkívül jelentős szerepe lehet egy megfelelő megoldás kialakításában. Az összes bizonytalanság mellett is azonban egy dolog bizonyos: a jelenlegi status quo nem megoldás. A régiónak inkább mint valaha stabilitásra, gazdasági fejlődésre és az etnikumok közötti békülésre van szüksége. Az Európai Unió sokat fektetett a régióba anyagi javak, illetve politikai és katonai segítségnyújtás formájában. Emellett az Európai Unióhoz történő csatlakozás perspektíváját is kínálja ezen országoknak. Meggyőződésünk, hogy Szerbia esetében a jövőbeli EU-tagság perspektívájának megerősítése megkönnyítheti a koszovói kérdés megoldását. Magyarország így várakozással tekint az EU-USAOroszország „trojka" által moderált újabb tárgyalási forduló sikere irányába, ahol is a feleknek őszintén és konstruktív módon kell részt venniük. Reméljük, hogy az egész folyamatot a bizalom és a konstruktivitás bíztató jelei fogják dominálni, 322
